Kicsi lányom tartozom neked egy vallomással

Tartozom Neked egy vallomással. Indonéziában az édesanyám a következőt mondta, amikor észrevette, hogy a fiúk udvarolni kezdtek nekem: „Kicsi lányom, jegyezd meg jól, amit most mondok Neked. Figyeld meg jól a fiúkat és később a férfiakat. Ha boldog akarsz lenni, csak olyan férfit válassz, aki nem húzza el a fejét, ha mások előtt hosszan megcsókolod, és a strandon is megengedi, hogy megmasszírozd a lábát. Mert a boldogságodhoz szükséged lesz arra, hogy a férjed hagyja, hogy szeresd – és úgy, ahogyan Te tudsz szeretni.” Máskor azt mondta: „Tartsd távol magad azoktól a férfiaktól, akikkel nem tudsz bármiről beszélgetni. Mert a házasság egy olyan oázis, amelyet a beszélgetés patakja éltet. Te bírni fogod a szárazságot, de egyedül maradsz, ha a férfi kiszárad.” Még ma is hallom a hangját, és hálás vagyok Neki ezekért a szavakért. Sosem felejtettem el őket. Ő nem engedte meg nekünk, hogy összekeverjük a vonzalmat a szeretettel. Egyszer készített nekem egy bőr könyvjelzőt, amire ez volt írva: „Olyan férfit szeress, akihez VONZÓDSZ, ÉS akivel ÖSSZEILLESZ.” Aláhúzta nekem a három szót, nehogy elfelejtsem, hogy ezek különböző dolgok. Emlékszem, hogyan szerette Ő az apámat, és apám hogyan tette minden nap boldoggá őt. Azt hiszem mindketten érzékeny és figyelmes emberek voltak, akik sosem szűntek meg egymást tisztelni. Szinte szertartás volt, ahogyan mindent megbeszélgettek a konyhaasztalnál, mi pedig mindig kértük Őket, hogy „Ne beszélgessetek már annyit!”, merthogy ilyenkor nem mi gyerekek voltunk a fontosak. Akkor még nem értettük, hogyan képesek ennyit beszélni…valójában féltékenyek voltunk, de úgy tűnt, hogy egyikük sem dönt ilyenkor a mi javunkra. Ezek a hosszú esti beszélgetések „szent idők” voltak, amelybe nekünk gyerekeknek sem belátásunk, sem beleszólásunk nem volt. Szerencsére, ahogy véget ért, és kijöttek a konyhából, újra mi lettünk számukra a legfontosabbak, amit mi azonnal ki is használtunk. Ma úgy gondolom, hogy anyám arra mutatott nekünk példát, hogyan lehet egy nő teljes értékű anya és feleség. Soha nem játszotta ki e két szerepet egymás ellen. Mindegyiknek megvolt a maga ideje, amikor a figyelmét nem kellett megosztania. Egyszer azt is mondta: „Az ember törődik a férjével, mert az ember törődik azzal, akit szeret. És soha ne felejtsd, hogy egy nő élete során a gyermekek kirepülnek, de a férjed az, aki akkor is a társad marad.” (Paeli Suutari: A Suutari-hagyaték)