Kislányom idén kezdte az általános iskolát.
Ahogy baktatok mellette minden reggel, óhatatlanul is eszembe jut saját gyerekkorom, az idő, mikor még az én vállamat húzta az iskolatáska….
Nem, a mi időnkben még nem volt pónis, Barbie-s, Verdás iskolatáska, se csillogó-villogó, se a gerincünket kímélő. Azért csak elbírtuk. Azok a nagy fém csatok…tudtak ám csattogni.
Kabátunkat levéve nem rendeztünk divatbemutatót. Maximum abban volt különbség, hogy sötét, világoskék köpeny takarja-e a ruhánkat, vagy esetleg piros.
Mi is padokban ültünk, szemben a táblával. Emlékszem a szálló krétaporra, a szivacsra. Koptattuk a padokat, karcoltuk körzővel, írtunk rá grafittal: puskát, számokat, szívecskéket…
Becsengetéskor kipakoltunk. Előkerültek a füzetek, könyvek, tolltartó.
Kezdetben így néztek ki a füzetek, később, felsős koromban már előszeretettel kötöttem a könyveimet, füzeteimet popsztárok, színészek posztereibe.
Szótagolva tanultam olvasni, bár már akkoriban is voltak más módszerek is.
Használtuk az Ablak Zsiráf-ot, a Mosó Masa Mosodáját és a Gőgös Gúnár-t.
Na és a tolltartó:
Postairon-t, elefántos radírt, színes pálcákat, korongokat mai napig használ a kislányom is. Bizony, van, ami nem változik…
Ha hiszitek, ha nem, most papírból vágjuk ki a gyerekeknek a színes rudat. Nekünk még ilyen készlet lapult a táskánkban:
Na és mi volt még ott?
Ebbe írtuk (vagy nem) a jegyeinket.
Gyűjtöttünk bélyeget…
Némi zsebpénz is lapult a táskában.
Ha tornázni mentünk, nekünk még kötelező volt a tornaruha:
Ilyen tornaszekrényt gyakran használtunk.
Bordásfalon lógtunk.
S ha lekerültek a köpenyek, mert ünnepeltünk, a mi időnkben még ebben az egyenruhában énekeltük el a Himnuszt.
