Farmernadrágos Mikulás
Hetek óta számolta, mennyit kell még aludni. Izgatottan készült, a térképen Télországot kereste, levelet "rajzolt", igyekezett "jó" lenni, s ha nem sikerült, már a "Meglásd, nem hoz neked semmit!" mondat is megtette hatását. Figyelt minden apró jelre, most a redőny rezdülése sem a Szélkirály műve volt, és a kondenzcsíkot is csak a négy szarvas vontatta szán hagyhatta az égen.
Amikor már csupán egyet kellett aludni, kipucolta a bakancsát, és nem nevette ki a húgát, amikor az azt mondta, hogy a Mikulás tesója a Krampusz, hanem a nagycsoportosok bölcsességével elmagyarázta neki, hogy a Mikulás tesója a Télapó.
A nagy napon a legszebb, a forgós ruháját vette elő, frizurakészítésnél nem nyafogott, és óvodába menet - mint mindig, ha izgatott - egyfolytában beszélt. A nagycsoport ajtajában most kérni kellett a búcsúpuszit, és elmaradt a szokásos nyakba csimpaszkodás is. Beszaladt, de még visszakiabált, hogy alvás után jöjjek érte, hátha késik az Ovimikulás.
Alvás után mentem érte. Szótlan volt, a frizurája szétesett, de nem érdekelte őt. Nem hisztizett, hogy a forgós ruhában mehessen haza, csendesen húzta fel a farmernadrágját. A bontatlan piros csomag láttán már tudtam: nagy baj van. Kérdeztem, mi történt, ki bántotta, de csak tőmondatokban felelt, hogy semmi és senki. Érdekelt volna, kinek mit hozott, mit mondott a Mikulás, de ő egy árva szót sem szólt. Aztán az óvoda kapujában sírva fakadt, és végre kibökte minden csalódottsága okát:
Hirdetés- Ez is csak ember volt, láttam a farmernadrágját.
(Magyarország, 1997. december 4-i szám)
Már rég nem a forgós ruha a kedvence, és frizurakészítésnél sem nyafog. Tulajdonképpen frizurát sem készít, jól áll neki, hogy mindig kócos, max lazán összefogja a haját a tarkóján.
A szeme viszont most is ugyanúgy csillog, mint sok évvel ezelőtt, és ahogy belép az ajtón, ugyanúgy ömlik belőle a szó, mint akkor. Millió dolgot csinál egyszerre, folyton nyüzsög, mesél, kérdez, telefonál most is, aztán nyitja a hűtőt, valamit enne, de leülni nincs ideje.
- Csak azért ugrottam be, hogy ezt itt hagyjam - rak le a kanapéra egy fekete hátizsákot. - Vigyétek el a Bácsinak!
