A szerelem nem ismer akadályokat! Pedig talán jobb lenne, ha legalább azokra a nehézségekre fölkészülnének a különböző nemzetiségű fiatalok, amik előre láthatók.
Volt idő, amikor a szülők döntöttek arról, hogy kihez adják feleségül a lányukat, milyen menyecskét keresnek a fiukhoz. Ma már ez elképzelhetetlen, az azonban biztos, hogy a szülők azonos társadalmi körből, hasonló gondolkodásmódú, azonos vallású, kultúrájú, ismert családi hátterű, a látókörükben lévő, tehát nem túl messziről származó párt választottak a gyereküknek. Józan megfontolással jogosan gondolták, passzolni fognak és jól beilleszkednek majd egymás családjába.
Most, hogy a szerelem dönt, és ismerkedni kontinenseken átívelően is lehet, távolságok pedig nincsenek, hiszen a föld ellenkező csücskébe egy-két nap alatt el lehet jutni, nem ritka, hogy egészen különböző közegből érkező fiatalok kötik össze az életüket. Jó esetben az esküvőt megelőzi a jegyesoktatás, ami segít abban, hogy felkészüljenek a várható nehézségekre, számítsanak a krízisekre, megtanulják kifejezni a negatív érzéseiket is, módszereket sajátítsanak el a konfliktusok kezelésére, amik szükségszerűen előadódnak, tehát valamennyire lehet rájuk számítani, így nem éri teljesen váratlanul a kapcsolatukat tudatosan építő, karbantartani szándékozó házasokat.
Vajon a különböző országból származó fiatalok számolnak-e azokkal a nehézségekkel, amik kifejezetten abból adódnak, hogy eltérő a kultúrájuk, a szokásaik, és a család egyik részét országhatárok választják el a család másik részétől?
Farid Marokkóból jött Budapestre tanulni a hatvanas években. Katalinnal másodéves korukban fordult a barátság szerelemmé, a lány szüleinek is tetszett az udvarias, mosolygós arab fiú, aki tökéletesen alkalmazkodott a magyar életmódhoz. Mivel Katalin családja nem volt vallásos, ez a téma szóba sem került a fiatalok között. Szerettek társaságba járni, sok barátjuk volt, nagyokat beszélgettek fiúk-lányok együtt. Farid remekül megtanult magyarul, egyáltalán nem lógott ki közülük.
Hirdetés
A diploma megszerzése után összeházasodtak, és mivel a fiatalembernek mindig is az volt a célja, hogy hazatér, Marokkóba költöztek. Az addig felhőtlen, kiegyensúlyozott, egyenrangú félként megélt kapcsolatuk egy pillanat alatt dőlt össze, gyakorlatilag akkor, amikor földet ért a repülőjük.- Nem ismertem rá a férjemre. Addig kíváncsi volt a véleményemre, közösen hoztunk döntéseket, együtt jártunk mindenhová, attól a naptól fogva egészen másképp kezelt engem. Vendégségben a férfiak külön telepedtek le, a nők még csak közéjük sem ülhettek, nem hogy bekapcsolódjanak a beszélgetésükbe. Mindig csak tényként közölte, mit hogyan döntött, Becsapottnak és megalázottnak éreztem magam. A mai lányok tévéből, internetről tájékozódva nyilván többet tudnak az efféle kulturális különbségekről, engem azonban akkor egészen váratlanul ért mindez.
