Paul Ch. Donders úgy látja, hogy a szégyen kultúrája helyett a hála kultúrájában kellene élnünk.
"A reziliens emberek életvitelszerűen hálásak. Hálás hozzáállásuknak köszönhetően könnyebben észreveszik a mindennapok ezernyi apró áldását."
– A Biblia tele van azzal, hogy hálát mondunk, hálásak vagyunk, de ma már a tudomány is megmondja, hogy ez működik. Amikor hálát érzünk, hálát mondunk, oxitocin, "szeretethormon" termelődik. Ugyanakkor önmagunk tisztelete, szeretete, önbecsülésünk kiépítése is nélkülözhetetlen a rezilienciához, ezért figyeljünk önmagunkra, szükségleteinkre, élvezzük az élet apró örömeit, mert az isteni szépség által válhatunk teljes emberré.
A problémamegoldó képesség a harmadik rezilienciafaktor. Ezzel kapcsolatban Paul Ch. Donders kiemelte a kontroll jelentőségét:
– Van, aki impulzívabb: bedob egy ablakot és utána gondolkodik. Neki gyenge a problémamegoldó képessége, és ennek áldozatává válik. Stratégiai gondolkodásra van szükség, hisz a következmények következményére is gondolás a legkomplexebb gondolkodásmód. Ennek fejlesztésére a legjobb módszer a sakk.
Itt említette az előadó az önérvényesítés képességét - a véleményemet nem csak gondolom, hanem ki is mondom, kiállok érte. Úgy látja, hogy aki jó az önérvényesítésben, az képes mások elfogadására is. Érdekes, hogy ennek fejlesztésére a társastánc és a boksz tűnik alkalmasnak.
Paul Ch. Donders a problémamegoldás, a döntéshozatal fontos elemének nevezte a prioritások felállítását:
– Ha te nem határozol meg fontossági sorrendet, akkor a világ, a környezeted megteszi helyetted.
"Az önsajnálat ideje lejárt. Mindannyiunknak nagyobb felelősséget kell vállalnunk önmagunkért, és egyre inkább kénytelenek leszünk ismét önállóan alakítani a munkánkat, valamint aktívan formálni a környezetünket és körülményeinket."
Negyedikként a képességek kamatoztatása szükségeltetik a lelki ellenálló képesség kialakításához - ahhoz, hogy mentálisan egészségesek maradjunk, képességeinknek, tehetségünknek megfelelő tevékenységeket kell végeznünk.
Közhely, hogy mindenki tehetséges valamiben, Donders szerint viszont mindenkinek kb. tíz talentuma van, amit folyamatosan építeni kell, hogy mesteri szintre jusson, és tudását továbbadhassa. Ha azt csináljuk, amit szeretünk, abból energiát nyerünk, az boldoggá tesz.
– Az emberek 65 évesen nyugdíjba vonulnak. Aztán egyik napról a másikra a munkahelyük helyett a pékhez járnak, meg pecázni, pedig a korábbi tehetségük, képességük ekkor is megvan. Azt tapasztalták, hogy közepvezetői szinten lévő menedzsereknek a nyugdíjbavonulás után 3 év alatt "megkopott a tehetsége", és ebbe belehaltak. Ezt nem szabad hagyni! A tehetséget használni kell, tovább kell adni, hogy korábban aktív emberek túl tudják élni a nyugdíjbavonulást.
Donders az ötödik rezilienciafaktornak az önfegyelmet tartja.
Az önfegyelem és a reziliencia először Hippokratész gondolkodásában kapcsolódott össze, aki az egészséges élet titkát a testmozgás, az alvás és a táplálkozás minőségében vélte felfedezni. A modern életvitel néhány eleme azonban kimondottan ez ellen hat: a dohányzás, az elhízás, a kialvatlanság, a negatív stressz és a kevés testmozgás csak tudatos odafigyeléssel, önfegyelemmel kerülhető el.
– Ha 6 óránál kevesebbet alszunk, kétszeresére nő az infarktus veszélye. De kutatások azt is igazolták, hogy a keveset alvó menedzserek rosszabbul teljesítenek. Tehát ha a főnököd rossz döntéseket hoz, küldd el őt aludni! Úgy vagyunk összerakva, hogy 7-8 óra alvásra van szükségünk - ha ezt nem adjuk meg önmagunknak, tönkretesszük az agyunkat, a szívünket, az egész szervezetünket. De nem csak az alvás mennyisége, hanem minősége is hatással van egészségünkre. Nagyon fontosak az alvás előtti előkészületek, ezért igyekezzünk paradicsomi állapotokat teremteni: sötét szoba, kényelmes fekhely, kellemes társaság mellett arra is figyeljünk, hogy a digitális információkat alvás előtt egy órával szakítsuk meg, mert ellenkező esetben ébren tartja az agyunkat, nem engedi elaludni.
