Eljön az az idő, amikor viszonoznod kell azt, amit neked nyújtott egykor az édesanyád. Eljön majd az az idő, amikor nem is kell mást tenned, csak őt szeretned. S ezzel együtt neki adni a jelenléted, a kedves ölelésed, az iránta érzett hálával teli szíved, a neki szánt nevetésed, a vele kapcsolatos összes jóérzésed, a gyermeki kedvességed, és amit tőle megtanultál, a türelmed. Nem kell hát mást tenned, csak szeretned, és amennyiszer csak lehet, ráirányítani a figyelmed. Nem tudhatod, hogy meddig lesz veled. Így hát, most kell ezeket megtenned! Később ugyanis már nem lesz erre lehetőséged. Most viszont még ott van melletted, és te mellette, s már mást nem is szeretne, csak, hogy ameddig még lehet, légy az ő szeretett gyermeke. (Lippai Marianna)