Él Európa közepén egy nép, akit szétszakítottak, megsemmisítettek amikor országából kétharmad-részt elvettek.
A 20. század elején 17 millió Magyar állampolgár élt, most nem éri el a 10 milliót!
A 20. század elején szűken véve 3,5 millió magyar ajkú ember került a határokon kívülre, most vajon mennyi él még?
Él Európa közepén egy nép, akinek milliói másodrendű állampolgároknak számítanak őseik földjén. Akik még ma sem dönthetnek arról hol legyenek regionális határai, hanem hagynia kell hogy fentről a vezetés tovább szabdalja őket és az eddig nagyjából egyben lévő magyar lakta területet a román közigazgatási területekhez csatolja, minden részt máshová. Az új határoktól leplezetlenül az etnikai feloldás eredményét várják, nem volt elég a falurombolás, a betelepítés, a történelemhamisítás, az ortodox templomok építése akár 5 főként… nem, úgy tűnik semmi sem elég…
Tiltakozás Székelyföld feldarabolása ellen:
http://www.sznt.ro/
http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/02/nyilt-level-jose-manuel-barrosonak-az.html
http://www.nemzetiregiok.eu/
Aláírás:
http://www.causes.com/causes/810844-erdelyorszag
Él Európa közepén egy nép, aki képes volt megőrizni egyedülálló kultúráját egészen a 20. századig, de akkor összetörték. Megvédte Európát Tatártól, Töröktől de magát nem tudta megvédeni a trianoni döntéshozóktól. Aki hiába „nem volt maga ura” amikor két háborúba is belerángatták mégis ő kapta a legnagyobb büntetést.
Él Európa közepén egy nép, akik közül MA millióknak nehézségbe ütközik anyanyelvének használata és identitásának megőrzése. (Hozzátenném: az Európai Unión belül!)
Ők azok akik kívül rekedtek a trianoni határokon. Vajon mi rosszat tettek ezek az emberek? Mivel érdemelték ki ezt a sorsot? Számukra a „békeszerződés” diktátum volt, ami annyit jelentett, hogy egyik este lefeküdtek az ágyukba és mire másnap felkeltek, már egy idegen országban ébredtek kisebbségként. A földre mondhatták, hogy más országé, de az emberre mondhatták-e ugyanezt???
Tovább is gondolhatjuk: az ember Magyar - mert annak tartja magát - akkor a földje mi is pontosan?
Milliók életével játszottak a szerződést aláíró emberek amikor döntéseik következtében a mai napig megakadályozzák, hogy ezen milliók alapvető emberi jogaikat gyakorolhassák. A döntéshozók már régen nem élnek, de amit tettek még sok generációra lesz hatással.
Most pedig jön a kényelmetlen kérdés: mégis meddig? Ameddig be nem olvad teljesen? Addig amikor már nem is akarják beszélni az anyanyelvüket?
Miért nem fontos ez a nép, az Európai Uniónak? Miért nem foglakozik vele? Esetében a kisebbség miért jelenhet egyértelműen másodrendű állampolgárságot?
Él Európa közepén egy nép, akinek segítségkérő kiáltását nem hallja meg senki! Akinek egyik tagja most a Te segítségedet kéri, hogy megértsd és másokkal is megértesd, mit is tettek ezzel a néppel.
Revíziót nem kérhetünk, ezzel a létünket veszélyeztetnénk, de azt kérhetjük hogy legyen elég, ne sanyargathassák ezt népet szabadon tovább! Ha volt is nagyapáinknak bűne azért már bőségesen megfizettünk, had legyen lehetősége az Európai Unión belül minden állampolgárnak ugyanazokat a jogokat élvezni. Ne csak álom legyen a szabad döntés joga hanem valóság! Miért kevesebb a magyar ajkú ember mint a többi? Had legyen szabad eldöntenie mit bír el önállóan, milyen pontig van szüksége autonómiára ahhoz hogy kultúráját meg tudja őrizni.
Az alábbi adatok számok, jól érzékeltetik mennyire az utolsó másodpercben vagyunk.
Néha egy kép többet ér minden szónál:
A legutóbbi romániai népszámlálás adatai alapján:
Magyarnak vallotta magát:
Kolozsvár kevesebb mint 16%
Nagyvárad 24,5%
Arad 10,5%
Temesvár 5%
Brassó 7%
Nagybánya 12%
Szatmárnémeti 38%
Elsorvasztott városok – ezért a „magasabb” százalék:
Nagykároly 55%
Nagyszalonta 68%
Marosvásárhely 45%
Végezetül azok a városok amik jelentős többséget mutatnak, és amiket most szétveri igyekeznek!
Sepsiszentgyörgy majdnem 77%
Csíkszereda majdnem 82%
Gyergyószentmiklós 86%
Kézdivásárhely 91%
Székelyudvarhely majdnem 95%
Forrás: VilágPanoráma- Erdély terrorizálása
http://www.youtube.com/watch?v=C4kY4YqTmhg
"A délvidéki magyarság 10 év alatt negyedével csökkent, ha így folytatódik hamarosan nem lesznek képesek fenntartani intézményeiket."
Forrás: MTV1 esti híradó
Amit tehetnénk:
Minél többen látogassunk el Székelyföldre és Erdély bármely részére, minden forint amit ott költünk el segítség, és még valami ennél is több, annak bizonyítása hogy nincsenek egyedül!
Végezetül még két személyes véleményt tennék hozzá:
A magyar politikusok sajnos leszerepeltek, olyan témával játszottak, amihez még hozzányúlni sem lett volna szabad, sohasem! „ …ember ki eladod a lelked!”
Viszont azt se felejtsük el hogy mindig van lehetőség a hibákon javítani és érdemesebb a megoldandó problémák felé fordulni, semmit a vádaskodás irányába. Például miért csak a Duna TV ad teret az ősiségünkkel kapcsolatos témáknak? Miért csak ott lehet a székely-magyar rovásírásról hallani? Legyen elvárás tőlünk feléjük a magasabb minőség! Bizony tőlünk, mert már sokan vagyunk akiknek elege van abból, hogy mindenütt csak halált látnak a képernyőn, akár a hírekben, akár a filmekben. Amikor tizenöt évvel ezelőtt tanultunk a tömegkultúrával és a médiával kapcsolatos problémákról, erre a szinte már hisztérikusan agresszív hír,- és kultúraközvetítésre még csak nem is gondoltunk. Néha a jóérzésű ember szíve szerint eltávolodna ettől az egész életnek nevezett valamitől, és elvonulna egy világ háta mögötti helyre. Viszont ha nem ezt tesszük, akkor ideje követelményeket támasztani, mert nem csak fogyasztók vagyunk, van lelkünk is, ami megsínyli ha sokáig elhanyagolják. Életminőségünkön nem csak anyagi paraméterek mentén lehet javítani.
A trianoni szerződést Magyarország nem írta alá, a küldöttség vezetője Gróf Apponyi Albert megtagadta az aláírást 1920 január 16-án:
„Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.”
Gróf Apponyi Albert "védőbeszéde" - Részlet
Az angol, francia és olasz nyelvű szöveg fordítása
„A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét". Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
A következőkben a beszéd teljes szövege olvasható, magyar fordításban.”
„Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?
Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben?
Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.
Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.
Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását.
Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek.”
Gróf Teleki Pál híres "vörös térképe, Magyarország nemzetiségeinek területi megoszlásáról
Forrás:
http://www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/tria1920/apponyi.phtml
Fáj a szívem értünk, értünk, mindannyiunkért! Valamiért azt kaptam a JóIstentől feladatnak hogy bár az említett határokon belül születtem, mégis minden porcikáimban érezzem ezt a fájdalmat. Így született meg ez az írás, mert ha Egyesülésünk vágyát nem is érti meg a világ, azt hogy ebben a nyomorúságban Egyek vagyunk amíg csak ez a nép létezik, azt bizony nem lehet tagadni. Egyesülést nem kérhetünk, de emberi életet kérhetünk! Hát emeld fel Te is a szavad!
Szomorú:
