Nem minden ember alkalmas arra, hogy mindvégig életed részese legyen…
Minden emberi kapcsolat milliónyi titkot és lehetőséget bontakoztathat ki. Egyes személyekkel szép szerelmek fonódnak, mások mellett beteljesedhetsz, míg mások egy egész életre kőkemény leckét adnak fel ingyen és bérmentve, vagy épp elvinni kivánják mindazt, ami a lelkednek kedves. Végül azok maradnak, akik nem okoznak szenvedést, és azok mennek, akik aprópénzért is feláldoznák a barátságot. Ez alapján mindig tudni fogod, hogy kit szeress és kiben bízz. Menetközben megtanulod azt is, hogy ki az aki marad, és ki az, akinek mennie kell. Boldog csak így lehetsz.
Nem mindenki érdemes arra hogy megoszd vele a lelked…
Fel kell ismerned a nemviszonzott érzéseket, a befektetett és elvesztegetett bizalmat és az üres szavakat. Túl kell lépned a kötődéseken és a látszaton, hogy a dolgokat a maguk igazi fényében láthasd. Ekkor megérted azt is, hogy nem minden ember egyforma és nem minden emberrel egyforma a kapcsolat sem. Egyesek, akik azt hitted közel állnak a lelkedhez nem fognak soha megérteni, míg mások, akiknek nem szenteltél különösebb figyelmet egyre közelebb kerülnek a lelkedhez. Így mindenki megtalálja a jól meghatározott helyét az életedbe.
Engedd hadd menjen…
Engedd el azokat, akik nem képesek igazi emberi érzésekre irántad, de azokat is, akik számodra mindent jelentenek, de csak közönnyel viszonozzák ezt neked. Néha az elengedés a legjobb, amit magadért és a másikért megtehetsz. Ez nem feladás. Ez nem veszteség, inkább a helyzet helyes felismerése és lelki nagytakarítás. Ahhoz hogy olyan emberek jöjjenek az életedbe, akik mosolyt csalnak az arcodra sok olyan emberrel is meg kell ismerkedned, akik könnyekre fakasztanak. Ez a dolgok rendje. Köszönd meg, adj hálát és engedd el akinek mennie kell.
Vannak akiknek csak annyit szükséges mondani: Köszönöm hogy még időben léptél ki az életemből és nem tartottuk tovább egymás lelkét fogságba…Köszönöm.
Te köszönted meg utólag valakinek ha elment az életedből, még akkor is ha az abban a pillanatban fájt?
