Kedves Norbi!
Kedves Peti!
Elöljáróban leszögezném, hogy soha nem csináltam még csak hasonlót sem, amit most, mégis megteszem. Nyilvánosan írok Hozzátok néhány gondolatot.
Az elmúlt napokban a bárhova kattintottam, bárhova kapcsoltam vagy épp bármilyen újságot lapozgattam, mindenhol a Ti csatátokkal találkoztam.
Azért vettem a bátorságot, és ültem le a billentyűzet mögé, mert bár soha nem voltam szoros barátságban egyikőtökkel sem, azért az elmúlt 15 évben volt néhány közös élményünk, főleg a sportnak köszönhetően.
Fontos tudni, hogy nagyon tisztelem A SIKERES EMBEREKET az élet minden területéről. Különösen azokat, akiknek nem hullott az ölükbe egyik napról a másikra a dicsőség, hanem kőkeményen megdolgoztak a diadalért. Gondosság, szorgalom, kitartás és tehetség. Plusz a szerencse. Ez a sok-sok összetevő mindkettőtök esetében szerencsésen összeállt.
Úgy gondolom, mindketten kiemelkedően sikeresek vagytok mind a szakmai, mind a magánéletetekben.
Emlékszem Norbim amikor 2001 környékén a Margitszigetre hívtál aerobikozni több ezer hölgy társaságában, vagy amikor egy szálloda welness termében forgattuk az egészséges életmóddal kapcsolatos anyagokat. Te is akkor kezdted, és én is. Én épp csak egy esztendeje laktam akkor a fővárosban. Tele voltam ambícióval, reménnyel és hittel.
Aztán sokáig nem találkoztunk, majd 2011 környékén egy benzinkúton futottunk össze és leültél egy kávéra az asztalunkhoz. Tele voltál kétséggel, panasszal. Akkoriban derült ki a szívproblémád. Féltél, pedig addigra már nagyon sikeres vállalkozóvá nőtted ki magad.
Akkor vált a számomra egyértelművé, hogy Te egy jó ember vagy, egy rendes fickó. Érző és folyamatos elismerésre vágyó férfi.
Akkor is ez a véleményem, ha időnként a nyilatkozataidból nem ez derül ki.
Petikém...Veled is 2003 környékén találkoztunk először, amikor a zenészválogatottal fociztunk. Emlékszem, a legnagyobb véleménykülönbségeket a Te érkezésed okozta a csapatban. Talán ketten-hárman támogattuk az együttesből, hogy az akkor még Valóvilágos Majkát beengedjük közénk. Én voltam az egyik, aki azt mondta, nézzük meg, milyen ember, közénk való-e? Ha igen, és jó ember, itt a helye.
Jöttél is, de az már nem rajtam múlt, hogy nem érezted jól magad. Sőt, ha őszinte akarok lenni, meg is értelek. Ettől függetlenül, amikor kiderült, hogy te is ott vagy, a soroksári úton lévő focipályán a szemközti iskolában megállt az élet. A gyerkőcök csüngtek a drótkerítésen és üvöltötték, hogy „Majka, Majka”. Már akkor is jelenség voltál.
Sokszor figyeltelek foci közben, néztem a rezdüléseidet az öltözőben, hallgattan a megnyilvánulásaidat, és azt kell, hogy mondjam, Norbihoz hasonlóan Te is egy érző szívű, rendes pasi vagy.
Aztán az Sorskerék úgy fordult, hogy az évek során az ország egyik legnépszerűbb rapperévé és televíziós műsorvezetőjévé váltál. Nyilván azért, mert erre vagy hivatott.
Norbi és Peti!
Rengeteg hasonlóság van az életutatokban. Mindketten alulról jöttetek, gondos, szorgalmas munkával építkeztetek. Csakúgy, mint én, aki egy pici békési faluból, Telekgerendásról jövök.
Benne vagytok a napi darálóban, darál benneteket a showbiz és a bulvár. Ha valaki, akkor én pontosan tudom, hogy ez mennyi feszültséggel és nehézséggel jár.
Véleményem szerint ez a napok óta tartó cirkusz teljesen felesleges, csak az energiát viszi a jó dolgoktól, és roncsolja az ember lelkületét. Tényleg kell nektek ez a plusz lélekroncsolás?
Inkább üljünk le hármasban és beszélgessünk egy jót!
Mindhármunkra ráfér egy kis lazulás. Mindenről dumálni fogunk, kivéve arról a témáról, amelynek hatására a levelemet megírtam.
Szeretnélek meghívni Benneteket a közeljövőben egy nyugodt, békés, kellemes hangulatú Duna–parti kolbász / szalonnasütésre, borozgatásra, egy esti tábortűz mellé.
A Csabai kolbászt és bort én viszem, sőt lehet még egy gitár is a csomagtartóban fog mosolyogni.
A béke legyen veletek!
Ha jó ötletnek találjátok, tudjátok, hol kell keressetek.
Üdvözlettel:
Balázs Pali
2016 szeptember 27.