Ma elhoztunk nektek néhány olyan hasznos tanácsot, amelyek a tibeti kultúrában nagyon lényegesek. A tibetiek nagyon okosak és sok mindent tanulhatunk tőlük.
A legfontosabb dolog, hogy ne legyen megalázás és testi fenyítés. A tibetiek kultúrájában az egyedüli dolgok, amikért a gyermek pofont kaphat, ha nem tudják megvédeni magukat, vagy nem tudnak válaszolni.
A gyerek olyan mint egy király, akinek semmi nincs megtiltva. Amikor a gyerek veszélyes dolgot csinál, akkor a szülő ijedt arcot vág és ideges hangot ad ki. A gyerek tökéletesen megérti ezt a nyelvet.
Ebben az időszakban a gyerekeknek fejlődik az aktivitásuk, a kíváncsiságuk és az érdeklődésük. A gyerekek még ebben a korban nem képesek logikai dolgok láncolatát összekötni. Pl, ha egy gyerek eltör egy vázát, ő még nem tudja felfogni azt, hogy a szülei mennyit dolgoztak azért, hogy azt a vázát megvehessék ezért, ha büntetést kap érte akkor ő agresszióként fogja fel.
A gyerek egy “rabszolga”, ő feladatokat kap és azt várják el tőle, hogy teljesítse azokat, ha nem teljesíti, akkor utólag büntetést kap (nem verést). Ilyenkor fejlődik a gyerekek intellektualistása.
A gyerek meg kell tanulja és meg kell értse és előre kell lássa a felnőttek reakcióját az ő tetteiért, így el tudja kerülni a negatív helyzeteket és harmonikus kapcsolatokat alakíthat ki a körülötte élő emberekkel. Ebben az életkorban a gyerekek fogékonyak mindenre.
A gyerekkel történő kommunikáció egyenlő partnerként kell történjen. Meg kell beszélni vele a fontos dolgokat, fel kell ajánlani a segítségünket, ha szüksége van rá és bátorítani kell.
[LAPOZAS]A nevelés a szülők odafigyelésével történik, a szülők akarata kifejeződésre jut. Ha valami nem tetszik a szülőknek a gyerek viselkedésében, akkor rá kell mutatniuk a negatív következményekre anélkül, hogy megtiltanák neki az adott dolgot.
Tiszteljük a gyereket 15 éves kora után, ilyenkor már késő, hogy neveljük öt. Minden amit tehetünk az, hogy learatjuk a nevelésünk gyümölcsét. Ő ekkor már szinte felnőtt, ne dédelgessük túl, hagyjuk, hogy próbálgassa a szárnyait és lassan kirepüljön. El kell kezdenie felnőttként viselkedni, meg kell tanulnia, hogy hamarosan önállóan kell boldogulnia.
A gyerek személyiségének elnyomása megszünteti a gyerek aktivitását, az élet utáni kíváncsiságát és az intellektuális fejlődését.
Ha 5 éves kora után is túlságosan dédelgetjük a gyereket, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az életre képtelen felnőtt lesz belőle. Nem lesz képes dolgozni és nem lesznek értékes lelki próbálkozásai.
Ha 10 éves kor után is úgy kezeljük mint egy gyereket, akkor önbizalomban szegény, önállótlan felnőtt válhat belőle, akit majd a környezete irányít.
Ha nem tiszteljük a gyereket 15 éves kora után, akkor az első adandó alkalommal ki fog játszani bennünket, ami kihatással lesz későbbi gyerek – szülő kapcsolatra is.