A szerelem fel kellene emeljen, ki kellene nyissa a szíved, boldoggá kellene tegyen, de a nőt a szerelem szomorúvá tette. Ő mindent felajánlott, de nem kapott cserébe semmit, elmondta azt, hogy mi hiányzik neki, a férfi hallotta, de nem hallgatta meg igazán. A férfi azt gondolta, hogy a nő vele marad, bármi is történjen.
A nőnek szükségre volt valakire akivel megoszthatja a gondolatait, az érzéseit, egy olyan férfire aki nem csak a saját álmaival van elfoglalva és őt észre sem veszi. Egy olyan férfire aki mellől sohasem akar elmenni. Egy olyan férfira, akinek ő kell. Egy olyan férfit akart aki a boldogságot jelenti a számára.
A nő elment és a férfi nem értette, hogy miért, tudta azt, hogy egy pár év múlva majd megérti, akkor majd a múltra fog gondolni és megérti, hogy mit kellett volna tennie azért, hogy maga mellett tartsa a nőt.
A nő elment azért, hogy megtalálja önmagát, azt akit elveszített, bekötözi a sebeit és egyedül folytatja az útját. A nő elment azért, hogy ismét szeressen, azért, hogy megismerje az értékét, hogy a homokot ismét csillagokká változtassa. Lehet, hogy egy napon egy férfi csillaga lesz, akkor ő is egy lesz a csillagok közül.
