Ma, szeptember első vasárnapján a nagyszülőket ünnepeljük.
A nagyszülők napját először 1978-ban tartották meg az Amerikai Egyesült Államokban, azóta a világ több országában – így Magyarországon is – a megszokottnál is több figyelem esik ezen a napon a nagyikra.
A családi szokások megváltozása, a megnövekedett várható élettartam, a szülők nagyobb munkavállalása és a válások növekvő száma miatt a nagyszülőknek egyre nagyobb szerepe van, illetve lesz az unokáik életében.
Egy nemrégiben végzett kutatásából kiderült, hogy a nagyszülői részvétel nagymértékben növeli a gyerekek biztonságérzetét és jó közérzetét. A több mint 1500 gyermek bevonásával készült vizsgálat igazolja, hogy a nagyszülőik bevonása a családi életbe pozitív hatással van az unokákra.
Azok a gyerekek, akiket szeretnek, akik a család több tagjának a támogatását élvezik, többek között a nagyszülőkét is, már korán megtanulják, hogyan is működik jól egy emberi kapcsolat. Másképp dolgoznak fel minden élményt, és ha a családban valamilyen negatív hatás éri őket, például elválnak a szülők, azt is sokkal jobban képesek feldolgozni.
Újraértékelték a nagypapák szerepét is. E szerint az ő részvételük is nagyban hozzájárul a gyerekek jólétéhez, ugyanakkor más szerepkörben. Míg a nagymamáknak nagyobb szerepe van a nevelésben, a tapasztalatok, bölcsességek átadásában, addig a papák feladata inkább a mentorálás, ők amolyan atyai jóbarátok, ha kell, akkor cinkosok és persze ők is minden igyekezetükkel segítik az unokák életét.
A nagyszülő ugyanis kincs. Igazi kincs, akinek élete többnyire az unoka körül forog. Az érzelmi közelség hosszú távú pozitív hatással van a gyermekek egész életére, még akkor is, ha nem a közelben, hanem távolabb élnek az unokák.