Kik is vagyunk mi? Kedves, szép, stílusos, mosolygós emberek, akiknek minden megadatott ahhoz, hogy boldogan éljenek, megvehetünk mindent amit csak szeretnénk, nem szenvedünk hiányt semmiben, nem úgy mint a múltbéli generációk.
Mindezek mellett mégsem tudunk örülni, nem látjuk a lényeget és nem vagyunk boldogok. Mi vagyunk az a generáció, aki örökké rohan. Állandóan siettünk, szaladunk valahová, sok esetben értelmetlenül. Sokat akarunk, de nem erőltetjük meg magunkat azért, hogy megtartsunk valamit. Sajnos azt hisszük, hogy mindent megérdemlünk és cserébe nem kötelező adni semmit. Szeretjük a kalandot, a szórakozást, de nem tudjuk hol a határ, túlzásokba esünk, a lelkünk üres. Megvagyunk győződve róla, hogy jogunk van elfogadni az emberek segítségét és nem kell megköszönnünk azt, hogy mellettünk voltak a nehéz időkben.
Eldobjuk a megmaradt ételt, nem gondolva azokra az emberekre akik bármit megadnának egy darab kenyérért. Az iskolából lógunk órákról, hogy ne kelljen megerőltetnünk az agyunkat, pedig sok gyerek szeretne a helyünkben lenni, hogy tanulhasson. Használjuk a vizet töménytelen mennyiségben, közben van olyan hely ahol rengeteg ember szomjan hal. Nem látogatjuk édesanyánkat, csúnyán válaszolunk neki és nem gondolkodunk el azon, hogy van olyan ember aki bármit megtenne azért, hogy legyen édesanyja. Vitatkozunk, megsértjük a családtagjainkat és nem is bánjuk meg, nem kérünk bocsánatot a viselkedésünkért.
