A magyar hírolvasókat elborzasztják a Nyugat-Európából érkező hírek, azok amelyek a maga kendőzetlen valóságában mutatják be a térségbe özönlő, menekültekként aposztrofált emberi szemetet. Halált hoznak Európába, azért jönnek, hogy uralmukat terjesszék ki, hogy megalakítsák az európai kalifátust. Szinte minden napra jut egy hajmeresztő bűntett vagy terrorista mészárlás. Ezeket a domináns liberális sajtóorgánumok sem tudják már elhallgatni, ezáltal az emberekben indulatok támadtak a betolakodó tömegekkel szemben. Ez teljesen logikus is, hiszen az emberek nem akarnak fenyegetettségben élni.
A múlt év végén elkövetett, kölni események, melyek csoportos nemi erőszakba torkollottak a német városban, a brüsszeli, reptéri brutális erejű terror, a párizsi mészárlás, a nizzai bestiális gyilkolás – hogy csak néhányat emeljünk ki – mind olyan cselekmények voltak, melyekre nem maradhatna el a megfelelő válasz. Olyan válaszok, amelyek a törvényesség keretein belül, de maximális erővel fojtják el az iszlám extrémizmus legkisebb megnyilvánulásait is.
Ezzel szemben az történt, hogy a terrorista támadást elszenvedő országok vezetése az esetekre reagáló, nacionalista hangokat kezdte üldözni és továbbra is fenntartotta humanizmustól bűzlő, liberális bánásmódját a migránsokkal. A titkosszolgálatok új feladatot kaptak, a látókörbe került hazafiak megfigyelése és az újak feltérképezése. Kétségbeejtő a helyzet.
A liberális demokráciákban bevett szokás, hogy a befogadónépet támadja a hatalom.
A kölni eseményekre egyfajta reakcióképpen felvonultak az ultrák, nacionalista csoportokkal kiegészítve. A rendőrség azt az utasítást kapta, hogy provokálja az ultrákat és verje szét őket. Ekkor már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a német rendőrséget politikai utasításra mozgósították az úgynevezett “szélsőjobboldali extrémisták” akcióinak megfékezésére.
A betolakodók tömeges erőszaktevései mindenesetre arra világítanak rá, hogy a szélsőségesek nem a német hazafiak, hanem azok, akik nőket erőszakolnak meg, papok torkát vágják el, robbantanak vagy éppen teherautóval száguldanak a tömegbe, hogy az iszlám nevében gyilkolhassanak.
HirdetésA válaszok tehát elmaradtak, úgy a hatóságok részéről, mint a hazafias csoportosulásoktól. Ezen felbuzdulva a betolakodók erősnek érzik magukat, felbátorítja őket a nyugat-európai nemzetállamok impotenciája. Nevetnek a gazdanép végtelen toleranciáján, és azon, hogy jogokat és kiváltságokat biztosítanak számukra, amikkel felvértezve kényelmes pozíciót birtokolnak.
Nyugat-Európa agóniája ez. A liberalizmus sebezte nemzetek halállal végződő kínlódása. Ezzel szemben Kelet-Európában még maradt esély a nemzetek túlélésére. A magyar nép nem tűrte volna el azt, amit Kölnben tettek, de brutálisan reagált volna arra is, ha a nizzaihoz hasonló aljas merényletet hazánkban követnek el. A magyar nép nem toleráns nép, hiába hazudják annak. Elővigyázatossága indokolja intoleranciáját. Ez teljesen világos és érthető, hiszen az idegenek gaztettei óvatosságra intenek bennünket.
Sokszor elég egy egészen kicsiny dolog, hogy az események elhozzák a poklot az iszlamista betolakodók számára. Ha hazánkban nemi erőszak áldozatává esik egy magyar nő, ha meggyilkolják az egyik magyar testvérünket, elszabadulnak az indulatok. Először az egyenruhások részéről, utána pedig – ha nem lennének képesek uralni a helyzetet – a hazafiak csatlakoznak a rendfenntartó munkához. Az előttünk álló megmérettetéseket csak együtt, szoros egységben vészelhetjük át. Tartozunk nemzetünknek, családunknak és hazánknak is. Az előttünk álló időszak minden bizonnyal könnyeket, vért és izzadtságot fog hozni.
Egyet azonban kijelenthetünk: Itt nem lesz Köln! Itt nem lesz Nizza! A határainkat pedig meg fogjuk védeni! Egyetlen sivatagi patkányra sincs Magyarországnak szüksége!
Rétvári Kálmán
