Nyíregyháza – Akik sikeresen vizsgáztak, nem öncélúan lövöldöznek az erdőben vagy kint a mezőn. Interjú Fazekas Gergellyel, az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei titkárával.
A magyar társadalom egy igen jelentős rétegét alkotják a sportvadászok, azonban talán még többen vannak azok, akik még mindig sok-sok előítélettel fogadják a hobbijukat. A vadászokban öncélú lövöldözőket látnak, akik beavatkoznak a természet körforgásába, számos állat kipusztulását okozzák. A vadászat és a vadgazdálkodás lényegéről, a civil lakosság részéről elhangzott vádakról kérdeztük Fazekas Gergelyt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vadászkamara titkárát.
– Hazánknak nincsen olyan szeglete, ahol az embernek ne lenne valamilyen célja a természettel. Még a nemzeti parkokban is meghatározott célok szerint folyik a munka. Óriási hiba azt hinni, hogy ha nem volna vadászat, akkor paradicsomi állapot köszöntene be. Ez csak akkor lenne igaz, ha megszűnne az ember természetalakító munkája, és eltűnnénk mi magunk is. Mivel ez elképzelhetetlen, az embernek a megfelelő egyensúly kialakításáért tennie kell. A vadászat célja a vadászterületen létrejött vadtöbblet hasznosítása, illetve a vad gondozása a nehéz időszakokban, hogy a megkívánt egyensúly fennmaradjon. A többlet hasznosítása nélkül az egyensúly felborulna és a mezőgazdaság, az erdőgazdaság komoly károkat szenvedne. A közúti vadbalesetek is drasztikusan emelkednének a vadak létszámának szabályozása nélkül. A róka, a borz, az aranysakál, a nyest számos egészségügyi és szociális problémát okoz, ha túlszaporodása miatt az ember közvetlen környezetében üti fel tanyáját. Mindezek miatt a vadászat célja a vadászati hatóság által előírt, a társadalom és a vad biológiai sajátosságai alapján megállapított létszám fenntartása egyes vadfajokból. Ezt a vadász előírt módon és eszközökkel teheti meg, nem öncélúan.
Mennyire helytálló az a vád, hogy élvezetből ölnek?
– A vad érzékszervei az évezredek alatt semmit sem romlottak. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy ha a lesről leesik egy hajszál, azt a vaddisznó megérzi, a dámszarvas meglátja, a gímszarvas meghallja. A sikeres vadászathoz nagyon sok tényezőt kell jól értékelni és megfelelő pillanatban jól dönteni. Számtalan eredménytelen vadászat tapasztalata összegződik egy-egy sikeres lövésben. Ezért a sikeres vadászat végén a vadász olyasmit érez, mint egy jól teljesített vizsga után a vizsgázó. Erre pedig nem az élvezet a megfelelő kifejezés, hanem inkább az öröm, a jól végzett feladat feletti öröm. Ez pedig minden foglalkozásnak sajátja, ahol nem adják könnyen az eredményt.
Kell-e attól tartani, hogy a vadászatok miatt kipusztulnak az állatok, mint az hazánkban megtörtént a túzokkal, a fogollyal, a siketfajddal?
– Mióta vadászni csak törvényes keretek között lehet, erre gyakorlatilag nulla az esély. A fogoly állománya nem a vadászat miatt, hanem a negyvenes évek elejére datálható két extrém hideg tél miatt omlott össze, melyet szerencsétlen módon követett a mezőgazdaság olyan mérvű átalakulása, mely megszüntette az élőhelyek nagy részét. A fogoly létszáma ennek következtében olyan szintre süllyedt, ahonnan már nem képes önmagát regenerálni. A túzok esetében az élőhelyek átalakulása volt a legfőbb probléma, s nem a vadászat. A nemzeti parkokban a vadászat erre a fajra tilos, ennek ellenére még sem kezdett el gyors ütemben nőni az állománya, mint az várható lett volna. Egyébként a nemzeti parkok munkája sem nélkülözheti sok esetben a vadászokat, például a túzok esetében létkérdés a terület dúvad létszámának lehető legalacsonyabb szinten tartása. A siketfajd számára Magyarország jelenlegi területén gyakorlatilag nincs megfelelő élőhely. A hazai vadászok a trianoni szerződéssel elcsatolt Erdély és Felvidék fenyveseiben vadászhattak és a mai napig vadászhatnak siketfajdra.
HirdetésMilyen keretek között hódolhatnak egyáltalán a hobbijuknak a vadászok?
– Hogy valaki hazánkban vadászhasson, kötelező tanfolyamon kell részt vennie, majd 6 részből álló vizsgán bizonyítja felkészültségét. A vizsgabizottságban a vadászkamara mellett a rendőrség, a vadászati hatóság és a tájegységi fővadászok egy-egy képviselője helyet kap, vagyis minden, a vadászatban érintett hatóság képviselteti magát. Csak a sikeres vizsga után vehet vadászfegyvert az illető, csak ezt követően jelentkezhet be mint bérvadász egy-egy vadászatra, s ekkor sem mehet kénye-kedve szerint a határban, hanem csak szabott feltételekkel.
A természetvédők úgy fogalmaznak, hogy a vadászat gyilkosság, míg a vadászok az egyedszabályozásra hivatkoznak. Hogy látja ezt a szakmai szervezet?
– A tudomány mai állása szerint, ha egy élőlényt el kívánunk fogyasztani, akkor először annak ki kell oltani az életét, legyen az vadállat vagy háziállat. Egy-egy vágóhíd naponta tízezrével vágja azon haszonállatainkat, amiket születésüktől kezdve a lehető leggyorsabb növekedésre ösztökélnek speciális takarmánnyal, hogy akár 6 héttel születésük után valamelyik élelmiszerbolt húspultjába kerüljenek. Esélyük sincs kitérni sorsuk elől, mint ahogyan a faj fenntartásában sem vehetnek részt. Ezen állatok leölését többnyire nem teszik szóvá, vagy ha igen, akkor közel sem olyan vehemenciával, mint a vadászatot. A vadász a vadat saját természetes környezetében, a menekülési lehetőséget megadva, a szaporodási és utódnevelési időszakra tekintettel igyekszik elejteni, ügyelve a faj fenntartásához szükséges törzsállomány fennmaradására. Egy golyóra érett gímszarvas 11-12 évet él, mielőtt terítékre lehetne hozni. Nem vitás, a vadász is elveszi az állat életét, de jelen tudásunk szerint máshogy nem nagyon lehet megoldani, hogy a hasznosítható vad az erdőből a hűtőkamrákba, majd az ünnepi asztalra kerüljön.