Nem vállalkoznánk rá, hogy összefoglaljuk a neves filozófus, Tamás Gáspár Miklós Magyar Narancsban megjelent Matatás a politikában című publicisztikájának üzenetét, kiragadjuk inkább belőle az öt kedvenc, egymást követő mondatunkat.
„Aki dorgál, kritizál, tiltakozik, korrigál, az elvont elvek iránti engedelmességre int, s aki – mint a CEU – a hímdemokratikus doxa érinthetetlenségét vonja impertinensen kétségbe, az a represszív-csonkoló, csiklómetsző konszenzusra füllentőlegesen hivatkozó pszeudotradicionalista lóhúgy égi fönségét fenyegeti, s ezt nem tűrheti a plebiszcitárius »népi« posztfasizmust szelektíven alkalmazó fél- és áldiktátor.
Ezért kell a pastiche-középkorias, alnürnbergi neogót, származékos neonáci Soros-plakátkatedrális, a NER legragyogóbb építménye a Skála Kópé szubmagyar szellemében.
Ez az az eset, amelyben a szürreális-kontrafaktuális ősbaromság – »minden mögött, amit nem értek, zsidók bújnak meg, ki tudja, miért« – dialektikus szintézisbe forr a fake news szubaltern bravúrjával, amely bejelenti, hogy hazudni fog, majd (Istenem!) csakugyan hazudik.
Ez az az eset, amelyben mindenki tudja, hogy Soros nem fújhat minden egyes passzátszelet, majd – majdnem – mindenki úgy tesz, mintha ezt elhinné, mert hiszen »Soros«, le Juif errant, der ewige Jude elvégre csak szimbólum, a kapitalista-szocialista-marxista-liberális-neokon-szabadkőműves-sátánista-aufklärista-freudista-gnosztikus-nominalista-kozmopolita-anarchista-feminista-dzsenderista-dadaista primer ősvalóság szimbóluma.
Ebben a NER és a többi posztfasiszta blueprint szétporzó, szerteszóratott, szórakozottan és kaotikusan zsarnoki mivolta megtalálja a rációt, amely minden szadisztikus reakciót lehűt.”