Egyszer az interneten találkoztam a következő szavakkal: „Ahogy egy nő a férfira gondol, az olyanná válik. Csodálatos dolog. Mindig megtörténik. És semmit sem lehet tenni ellene. Olyan ez, mint valami titok, ugye?
A női hatalom olyan erős, mindemellett olyan finoman cselekszik, hogy semmit nem lehet ellene tenni. Ha egy nő egy férfit jelentéktelennek tart, akkor az ott áll tehetetlenül. Félelmetes ez a hatalom, és romboló erejű. Másrészt, ha egy nő azt hiszi: „Nagyon jó. Szükségem van egy ilyen emberre. Ez az én emberem”, akkor az azonnal megváltozik, elkezd kivirágozni.” írja Oleg Torszunov.
És én is elgondoltam. Hosszú ideig gondolkodtam, néhány pillanatot újra átéltem az életemben. És ma úgy döntöttem, hogy ezeket a gondolatokat megosztom veled:
Ezt a listát a végtelenségig lehetne folytatni, ha nem lennénk időszűkében. Folyamatosan osztunk meg ilyen és ehhez hasonló listákat a barátnőinkkel, az anyánkkal, és ha nem osztjuk meg, folyamatosan ezen járnak az agytekervényeink.
De miért csináljuk ezt?
– Úgy tűnhet a számunkra, hogy képesek leszünk megváltoztatni őt, és az életünk is azonnal megváltozik, így mi magunk is kedves, szerető és gyengéd nőkké válunk. Csak először álljon fel végre a számítógép elől, keressen annyit, amennyit én szeretnék, vigyen el oda, ahová én akarom és lepjen meg valamivel. Szóval változzon meg.
Várjuk a változást egy embertől, csak azért, mert gyermekkorunkban ragadtunk, és nem akarunk szembenézni magunkkal és életünkkel. Egy nagyon naiv álom azt gondolni, hogy ha egy férfi kijavítja a saját hiányosságait, boldogok leszünk. Egy másik személy hiányosságainak a véget érése lehetővé teszi, hogy csak üljünk, és ne oldjuk meg saját problémáinkat.
A másik megvitatása, kibeszélése során nem nézünk magunkba. Az persze sokkal nehezebb és fájdalmasabb, hogy megnézzük a saját hiányosságainkat és problémáinkat, és hogy őszinték legyünk magunkkal, és hogy ezeket a hiányosságokat valahogy le is tudjuk küzdeni. Nyilván sokkal könnyebb a férjünk hiányosságait hangoztatni, és mennyire jóleső, hogy mások jelenlétében panaszkodjunk róla, és hogy megkapjuk a körülötte lévőktől a jóváhagyást. Minden pasi szemét, bezzeg, mi nők…
– Kibeszélve a férjedet, fölfelé emelkedsz a társaságban. Ezáltal általában jobbnak és okosabbnak tartjuk magunkat. Nem tudjuk, hogyan érdemes, vagy lehet a figyelmet felkelteni más módon. Nincs saját elismerésünk. De ezen módon megkapjuk a hőn áhított jóváhagyást, elismerést.
– Holott legbelül azért mi is tudjuk, hogy férjünkről nem kellene ennyi kritikát és rossz szavakat mondani, de hát mit lehet tenni, ez folyik minden médiából, az internetből és a magazinokból, ahol azt „tanítják”, hogy el fog hagyni, ha egy szeretőt talál. Akkor majd rosszul érezzük magunkat, és a macskánk a szívünknél fog dorombolni. Pedig ez lesz az utolsó, amire, ha netalántán mégis bekövetkezne a fenti, gondolni fogunk. Meg kellene végre szabadulnunk ezektől a negatív dolgoktól! Ugyanakkor nem tudjuk magunkban tartani sem, és kerestünk valakit, akinek kiönthetjük a szívünket.
[LAPOZAS]
– Panaszkodunk és megvitatjuk a férjeinket, mert azt szeretnénk, ha megsajnálnának és megvigasztalnának minket, támogatnának, hiszen nem érezzük magunkban azt a felnőtti erőt, belül semmire sem támaszkodhatunk. Nem tudjuk, mit tegyünk a tehetetlenség érzésével. Nem tudjuk, hogyan változtassuk meg az életünket. Másokra támaszkodunk, abban a reményben, hogy megváltoztatják az életünket. Nagyon naiv és gyerekes ötletek, ugye?
– Ha panaszkodunk a férjünkre a barátnőknek vagy az anyánknak, megpróbáljuk megvédeni magunkat, és mintegy kérni őket, támogassanak minket. Ez egy ilyen gyerekes önbecsapás.
– Beszélgetve vele vagy róla, hogy mennyire rossz is ő, tudat alatt akarunk bosszút állni rajta, mert nem tesz minket boldoggá. Így belsőleg blokkoljuk az energia áramlását a férjünkhöz, és nem támogatjuk, hogy valóban jobbá válhasson. „Te rossz vagy, ezért nem sikerül neked semmi sem!” És amikor tényleg nem sikerül neki semmi, még dühösebbé válunk, és még jobban haragszunk rá. És így egy ördögi körbe jutunk.
Mihez vezet ez?
– Amikor egy nő rosszat mond vagy gondol a férjéről, nem tiszteli őt, gondolati síkon eltávolodik tőle, így nem támogatja őt energikusan. Ezért hát annak kezéből minden kiesik (néha szó szerint is), a dolgok összekuszálódnak, kevesebb pénzt keres, elkezd „ellazító” italokat vásárolni. És természetesen annál inkább formálódik bennünk nőkben a meggyőződés, hogy nem méltó a tiszteletünkre. Egy ördögi körbe jutottunk. A férfiaknak nincs erejük, hogy bármit is megváltoztassanak ebben a helyzetben.
– Nagyon nehéz megállni, hogy ne találjunk állandóan valamit, amit kritizálhatunk. Ez egy nagyon káros gyakorlat, mert rosszul gondolkodunk, rosszul beszélünk a barátnőnkkel, az anyánkkal és még inkább meggyőzzük magunkat, hogy igazunk van, ezáltal pusztítva nemcsak ezeket a kapcsolatokat, hanem magunkat is.
– Ez, persze, rombolja az idegrendszert, megkeményíti bármely nő szívét, megmérgezzük a lelkünket, negatív és gonosz gondolatokkal szennyezzük testünket. Ugyanakkor nemcsak tároljuk ezeket és kimondjuk, hanem egyúttal továbbítjuk is azokat.
– A negatív gondolatok hatalmas energiát igényelnek. A nők részvétele, a női energia, a női jóváhagyás egy férfi ember számára igencsak ösztönzőleg hat, gyakorlatilag elmondható, hogy ez minden teljesítményük és eredményük elérésének tüzelőanyaga. Amikor egy nő rosszul gondolkodik a férjével kapcsolatban, annak nincs esélye arra, hogy sikeres legyen és ezáltal a nőnek is jó legyen.
– A nők, akik nem tartják tiszteletben a férjüket, igencsak rossz példával szolgálnak a gyermekik számára is. Ezt nem feledve, most válaszolj az alábbi kérdésekre:
Az édesanyád tisztelte az édesapádat? Miért gondolod ezt? Csak érezted? A gyerekeknek nem kell elmagyarázni és elmondani ezeket, mert mindig tudják és tudni fogják, ha egy feleség nem tartja tiszteletben a férjét:
A férj nem tiszteléséért magas árat kell fizetni!
– A férj másokkal történő megvitatása során sok, ehhez hasonló tanácsot fogsz kapni: „ő nem hozzád való”, vagy, hogy „szerintem el kellene válnotok”. Valóban, ezekben a beszélgetésekben nem magadat hallod, és nem is azt, amit a szíved diktál. Mindössze az idegenek véleményét hallgatod.
– Amikor megvitatod a férjedet az anyáddal, azon láthatatlan kapcsolatban maradsz vele, amilyenben voltál kisgyermekként. A férjed ellen foglalsz állást, az anyáddal egyesítve erődet, bizonyos értelemben elárulod őt. Az anya mindig megsajnálja a gyermekét, és kárhoztatja az elkövetőt. De mihez fog ez vezetni? Ahhoz, hogy ezentúl az anyád nem fogja tisztelni a férjedet. És akkor majd rád hárul az a nem kis feladat, hogy visszaállítsd a férjed hírnévét és pozícióját az „anyós” szemében. Légy becsületes! Ha egyszer rossz vele, inkább hagyjad el, és élj újra az anyáddal.
– Megosztod ezeket a magán jellegű dolgokat a barátnőddel abban a reményben, hogy annak támogatását és jóváhagyását kapod „jutalmul”? Aztán persze ezek a kis részletek szájról szájra terjedve hamar önálló életre kelnek. Megnézheted magad a végén, mit fognak rólad mondani. A hírnevednek lőttek, az biztos! Érdemes hát ezt csinálni? Vagy gyermeki naivitással azt feltételezed, hogy majd pont a te barátnőid fognak erről hallgatni?!
– Amikor férjedről így beszélsz, jobbnak gondolod magad. A büszkeségedet erősítgeted ezzel. Amikor egy nő rosszakat mond a férjéről, megszakítja ezzel a láthatatlan köteléket kettejük között, és elkezdi élni a különálló életét. Ettől fogva nincs olyan, hogy család. Persze a férj is elkezdi élni az ő külön életét. Ezt viszont a feleség is megérzi, és elkezdi kipuhatolni, előkészíti a kiutat. Majd pedig adódik a buta kérdés: miért alakult így a kapcsolat? És mi mindössze szobatársakká váltunk?
– Verbálisan bántalmazva a férjünket, tudatosan provokáljuk őt, hogy „rosszul” viselkedjen. Persze mi tökéletesek vagyunk, nekünk nem kell változtatnunk semmin. De akkor igazából ki is a bűnös a kialakult helyzetért?
– Ne gondoljuk, hogy a férfiak vakok, nyilván ők is olvasnak a gondolatainkban, és rájönnek, hogy már nem ők az álmaink emberei, hogy ő, mint férj, már semmit sem jelent neked, és már nem is szereted. Csak fekszik a kanapén, de közben bosszút forral magában. Újra egy ördögi körbe léptünk. A heverőn feküdve egyre többet és többet hallja a káros gondolatainkat, amikkel mi fel akarjuk karolni.
Mit lehet hát tenni?
– Fontos, hogy ne csak hogy ne mondjunk rosszat a férjünkről, hanem még ne is gondoljunk ilyeneket. Mert még ha nem is beszélünk arról, amit gondolunk, a gondolataink ennek ellenére mindig befolyásolni fogják a valóságot, mint ahogy a szavak is. A nő minden tevékenysége hűen visszatükrözi belső gondolatvilágát, erejét. Még akkor is, ha abbahagyja a férjével kapcsolatos panaszáradatot, de továbbra is vesztesként gondolkodik róla, nem lesz változás, minden marad úgy, mint korábban. Ez az, amit mindig sokan elfelejtenek.
– Hagyjunk fel a szőke herceg fehér lovon féle mesékkel, vágyálmokkal. Ez az irreális álom olyan mélyen gyökerezik bennünk, nőkben, hogy, hogy nagyon nem könnyű felhagyni vele. De ahhoz, hogy továbblépjünk, szükség lesz erre, függetlenül attól, hogy milyen nehéz és szomorú. Kezdd a változás folyamatát magaddal. Valamilyen oknál fogva az élet már csak ilyen. Hosszú ideig harcolhatsz persze, kergetve ezt a hiú ábrándot, de ha kicsit elengeded ezt az ötletet, egyből javul a hangulatod, és a körülötted lévő világ mintegy csapásra megváltozik, mintha egy varázslat történt volna.
[LAPOZAS]
Az ideálisra való törekvés egyik leggyakoribb fajtája, hogy eszményi szülőkké váljunk. Ez a vágy szertefoszlik az első gyermek megszületésekor, de azokban az időkben erre senki nem gondol. Ezek után mit gondolsz, létezik olyan, hogy tökéletes férfi? Hagyjunk végre fel azzal, hogy hosszú listát szerkesztünk „az ideális férfiről”, milyennek kell lennie, mit kell tennie, mennyit kell keresnie stb.. Ezek az elvárások nem okoznak mást, csak fájdalmat és csalódást.
– Ha abbahagyod a negatív fecsegést a férjedről, akkor egyben felhagysz azzal a gondolattal is, hogy megváltoztatod. Tehát elfogadod, hogy olyan amilyen. Meg kell értened, hogy nem a férfiak erőssége a rugalmasság. Egy férfi nem gyurma, amit kedvedre formázhatsz. Kizárásos alapon a nőnek kell megváltozniuk. Ezért kell a nőknek fejlesztenie magukban az olyan készségeket, mint a rugalmasság és a lágyság.
– Soha ne beszélj a férjedről a baráti társaságodban, már csak azért sem, mert ők csak a te szemeden keresztül, a te érdeked irányából látják az általad elmondottakat. Nincs fogalmuk a valóságról, és ezért nem is képesek helyes tanácsot adni. Minden tanácsuk nyilvánvalóan rossz. Akkor meg mi értelme tanácsot kérni?
– Ne feledd, hogy egy nő, aki a férjét beszéli ki a barátnőivel, igazából egy gyermek. Ahelyett, hogy a nőies energiáit a férjére irányítaná, és beszélgetne vele, ő ezt „kiönti” a baráti társasága elé.
– Ha negatívan gondolsz egy férfira, akkor ennek intő jelnek kell lennie arra nézve, hogy van valami benned és az életedben, amivel nem akarsz szembenézni.
„Minden, amit a másikban észlelünk, valójában bennünk van. Ezért ami belül bennünk van, azt kívülről látjuk. Minden, amit egy másikra nézve látunk, az érzéseink tükörképe, és az energiánkban is jelen van. A változás első lépése, hogy fordítsunk egy pillantást önmagunkra.” Marija Rakitina.
– Kezdjed el nyomon követni a gondolataidat. Amint észreveszed, hogy gondolataid megint negatívak és a férjed körül forognak, akkor ez azt jelenti, hogy rosszul érzed magad, néhány negatív gondolatot engedtél behatolni, és ezért szeretnéd átruházni másra a felelősséget a szerencsétlenségedért. Ünnepeljed meg ezeket a pillanatokat, és az erőfeszítéseid meghozzák a gyümölcsüket! Ideje magad vállalni a felelősséget saját magadért! Apropó, hány éves is vagy? Na, látod, itt az ideje, hogy felnőj végre!
– Ne mutatkozz a mit sem sejtő áldozat képében.
– Tiszteljed a férjedet, és ő elkezdi ezt kisugározni magából a körülötte lévő világnak, így mások is elkezdik őt tisztelni. Kezdjed el érezni a férjed fontosságát, ez ad bizalmat és erőt neki. A siker ezután csak idő kérdése lesz. Amikor egy nő a méltóságot látja a férjében, akkor az szinte szárnyra kap, a szerencse hirtelen mellé szegődik és minden sikerül. Soha nem fog ezután a kanapén feküdni.
Egy férfi nem tud boldogságot termelni, csak egy nőtől kaphatja azt meg, az ő szeretetéből, tiszteletéből, érdemeinek és erényeinek elismeréséből.