Egyszer az interneten találkoztam a következő szavakkal: „Ahogy egy nő a férfira gondol, az olyanná válik. Csodálatos dolog. Mindig megtörténik. És semmit sem lehet tenni ellene. Olyan ez, mint valami titok, ugye?
A női hatalom olyan erős, mindemellett olyan finoman cselekszik, hogy semmit nem lehet ellene tenni. Ha egy nő egy férfit jelentéktelennek tart, akkor az ott áll tehetetlenül. Félelmetes ez a hatalom, és romboló erejű. Másrészt, ha egy nő azt hiszi: „Nagyon jó. Szükségem van egy ilyen emberre. Ez az én emberem”, akkor az azonnal megváltozik, elkezd kivirágozni.” írja Oleg Torszunov.
És én is elgondoltam. Hosszú ideig gondolkodtam, néhány pillanatot újra átéltem az életemben. És ma úgy döntöttem, hogy ezeket a gondolatokat megosztom veled:
- ő egy vesztes;
- nem lehet megbízni benne;
- nem képes semmit sem megtenni;
- egyfolytában kudarcot vall;
- jobbat érdemelek nála;
- feltétlenül meg kell változnia;
- sok hibája van.
Ezt a listát a végtelenségig lehetne folytatni, ha nem lennénk időszűkében. Folyamatosan osztunk meg ilyen és ehhez hasonló listákat a barátnőinkkel, az anyánkkal, és ha nem osztjuk meg, folyamatosan ezen járnak az agytekervényeink.
De miért csináljuk ezt?
– Úgy tűnhet a számunkra, hogy képesek leszünk megváltoztatni őt, és az életünk is azonnal megváltozik, így mi magunk is kedves, szerető és gyengéd nőkké válunk. Csak először álljon fel végre a számítógép elől, keressen annyit, amennyit én szeretnék, vigyen el oda, ahová én akarom és lepjen meg valamivel. Szóval változzon meg.
HirdetésVárjuk a változást egy embertől, csak azért, mert gyermekkorunkban ragadtunk, és nem akarunk szembenézni magunkkal és életünkkel. Egy nagyon naiv álom azt gondolni, hogy ha egy férfi kijavítja a saját hiányosságait, boldogok leszünk. Egy másik személy hiányosságainak a véget érése lehetővé teszi, hogy csak üljünk, és ne oldjuk meg saját problémáinkat.
A másik megvitatása, kibeszélése során nem nézünk magunkba. Az persze sokkal nehezebb és fájdalmasabb, hogy megnézzük a saját hiányosságainkat és problémáinkat, és hogy őszinték legyünk magunkkal, és hogy ezeket a hiányosságokat valahogy le is tudjuk küzdeni. Nyilván sokkal könnyebb a férjünk hiányosságait hangoztatni, és mennyire jóleső, hogy mások jelenlétében panaszkodjunk róla, és hogy megkapjuk a körülötte lévőktől a jóváhagyást. Minden pasi szemét, bezzeg, mi nők…
– Kibeszélve a férjedet, fölfelé emelkedsz a társaságban. Ezáltal általában jobbnak és okosabbnak tartjuk magunkat. Nem tudjuk, hogyan érdemes, vagy lehet a figyelmet felkelteni más módon. Nincs saját elismerésünk. De ezen módon megkapjuk a hőn áhított jóváhagyást, elismerést.
– Holott legbelül azért mi is tudjuk, hogy férjünkről nem kellene ennyi kritikát és rossz szavakat mondani, de hát mit lehet tenni, ez folyik minden médiából, az internetből és a magazinokból, ahol azt „tanítják”, hogy el fog hagyni, ha egy szeretőt talál. Akkor majd rosszul érezzük magunkat, és a macskánk a szívünknél fog dorombolni. Pedig ez lesz az utolsó, amire, ha netalántán mégis bekövetkezne a fenti, gondolni fogunk. Meg kellene végre szabadulnunk ezektől a negatív dolgoktól! Ugyanakkor nem tudjuk magunkban tartani sem, és kerestünk valakit, akinek kiönthetjük a szívünket.