Jósvafő természeti és építészeti harmóniája lenyűgözi a látogatókat. Nem véletlen, hogy a kevesebb mint 300 lakosú település 1999 óta műemlékvédelem alatt áll.
Az Aggteleki Nemzeti Parkban található Jósvafő Magyarország egyik legkülönlegesebb helye. A föld alatt hatalmas barlangrendszer húzódik, köztük a híres Baradla-barlang. A felszínen a népi kultúrát ápoló település tornácos házai, a magányos harangtorony és a kazettás mennyezetű ódon templom varázsolják el az oda érkezőket.
Jósvafőn négy patak, a Jósva, a Kecső, a Kajta és a Tohonya is átfolyik, tovább gazdagítva a település varázslatos környezetét.
A község neve először Ilsuafey formában egy 1272-es oklevélben szerepel. Zsigmond király 1399. október 24-én kelt iratában már a település részletes leírását találjuk. Az oklevél egy működő hámor és egy torony nélküli kőtemplom leírását is tartalmazza. A templom körül a romos kőkerítés ma is áll, és két lőrés is látható rajta, ugyanis a templom erődként is szolgált veszély idején.
A település népi építészeti értékekben gazdag Ófalu házaink nagy részét felújították, az új építésűeket is a régi mintájára állították.
Olyan részleteket is megőriztek, mint a jellegzetes vakolatdíszes oromzatok, vagy az ablakkeretek díszítése.
A település környékén több nevezetes barlang is található. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások Termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével a barlang bejárata előtt létrehozták a Tengerszem Szállót és a Tengerszem-tavat.
A Dr. Jakucs László vezetésével 1952-ben feltárt Béke-barlang gyógyhatású levegőjének hasznosítására 1964-ben mesterséges tárót hajtottak ki Jósvafő határában, a barlang végponti termébe, ahol a közelmúltig szervezett barlangi gyógyterápia működött.
A településtől északi irányba nyíló Tohonya-patak völgyében található, az 1950-es években felfedezett és feltárt Kossuth- és Vass Imre-barlang.
