A Tárki a közelmúltban adta ki a Társadalmi Riport 2016 című tanulmánykötetet. A Tóth István György által jegyzett tanulmány szerint, ha a magyar jövedelmi egyenlőtlenségeket összehasonlítjuk azzal amit az OECD, illetve az EU tagállamokban megtapasztalhatunk, akkor nem találunk sem extrém, sem kiemelkedő eltéréseket. Ennek a jelenségnek az oka az, hogy Magyarországon nem az egyik vagy a másik népességcsoport, hanem a magyar társadalom egésze tartozik az európai eloszlás aljához.
Miközben megállapíthatjuk, hogy a jövedelmi középrétegek aránya magas: 2014-ben a magyar népesség nagyjából háromnegyede tartozott a medián 60%-a és 200%-a közötti jövedelemsávba, hozzá kell tenni azt is, hogy a jövedelmi középréteg tagjai nem lesznek automatikusan részesei a középosztálynak, legalábbis szociológiai értelemben biztosan nem. A statisztikai adatok szerint egyértelmű, hogy az úgynevezett jövedelmi középréteg háztartásai gyengék, mérsékelt erőforrásokkal, tehát könnyen meginoghatnak.
HirdetésKéptelen előre be nem tervezett kiadás fedezésére a teljes népesség mintegy kétharmada, a jövedelmi közép hetvenöt százaléka, de a jómódúak harmada is. Nem engedhet meg magának egy hetes nyaralást a lakosság hatvanöt százaléka, a jövedelmi közép hatvannyolc százaléka, sőt mi több a jómódúak harmada sem. Megdöbbentő, de a magyarok harminchét százaléka nem tudja megfizetni a napi húsfogyasztást, negyedének anyagi okokból nincs autója, ötöde az otthonát nem tudja rendesen befűteni. Összességében a magyarok negyvennégy százaléka anyagilag deprivált, azaz nélkülözni kényszerül legalább három ehhez hasonló anyagi-deprivációs (a fentieken kívül: mosógép, telefon, színes tévé, elmaradás nélküli számlabefizetés stb.) elemet.
A tanulmány szerint mindez megmagyarázható történelmi okokkal is. A két világháború közötti erős tulajdonkoncentrációjával, a kis- és középvállalatok alulfejlettségével, a Trianon utáni Magyarország funkció nélkül maradt bürokráciájával, a nagybirtokrendszerrel, a szovjet megszállással, a független középosztályt ellehetetlenítő szocialista rendszerrel, az államadóssággal, az elbaltázott magyar privatizációval, azzal, hogy a nagy, állami cégek külföldi multikhoz kerültek, tehát nem alakult ki a tömeges egzisztenciákat megteremtő erős kkv-szektor.
Tehát a tanulmány alapján mondhatjuk azt is, hogy trágyából nem lehet erődítményt építeni, de talán inkább arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy a gyógyulás első lépése a diagnózis meghatározása lenne, amire napjaink dübörgő kommunikációs kormányázása teljességgel alkalmatlannak látszik.
