Ez idő alatt a férjem végig mellettem volt, de én annyira fáradt voltam, hogy sokszor észre sem vettem őt. A házasságom már kezdett tönkremenni, de észbe kaptam mielőtt még késő lett volna.
Leparkoltam az autóval és sírtam, majdnem ordítottam dühömben és arra a következtetésre jutottam, hogy lusta feleséggé kell váljak. Persze nem rögtön jutottam erre az elhatározásra. Az elején át kellett alakítanom a vállalkozásom úgy, hogy otthonról tudjak dolgozni, csak fontos találkozókra mentem el. Egyes dolgokat az újonnan felvett embereimre bíztam, akiket eleinte nem is akartam alkalmazni, mert attól féltem, hogy nem úgy fogják végezni a munkát ahogy én.
Nem ez volt a legnehezebb dolog amit meg kellett tennem, hanem az, hogy megengedjem magamnak, hogy lusta legyek. Eleinte mostam, főztem takarítottam, vasaltam az egész ház ragyogott, majd lassan más dolgokkal helyettesítettem mindezt. Levesfőzése helyett fitnesz klubba mentem, vasalás helyett, kozmetikába, palacsinta sütés helyett pedig vásároltam. A jó dolgokat könnyen meg lehet szokni.
Nyugodtabb és nyitottabb lettem, megtanultam lélegezni és máshogy érezni magam. Megtanultam észrevenni és szeretni az őszi levelek szépségét, a reggeli friss levegőt, megtanultam milyen finom a reggeli kávé.
Igen a lusta feleség a legjobb, mert van ideje saját magára is, nem csak másokra. Lusta feleség vagyok és nem szégyellem bevallani, mert van időm a házasságomra és a férjem szeret. Nem arra vágyik, hogy a lakás ragyogjon és minden nap több fogásos vacsora várja, hanem arra, hogy szeresse a felesége. Hogy együtt vacsorázzunk, tévézzünk, kiránduljunk…
(Bidista)
