A magvetés lenne minden ember számára a legkézenfekvőbb megoldás egy növény szaporítására. A levendula nem kifejezetten az a növény, amit könnyű magról szaporítani. A levendula híres arról, hogy nehezen kel. Szerkesztőségünk is megpróbálta a vetést két fajta vetőmaggal is, egyrészt nagyon kis százaléka kelt ki a növényeknek, másrészt nem lett belőlük a szikleveleken kívül semmi, úgyhogy a széttűzdelésig nem is jutottunk el.
Egy ismerősünk viszont boldogan mesélte, hogy emeletes lakásuk erkélyén milyen szépek már a magról nevelt levendula növendékek. A magvetés (ivaros vagy generatív szaporítás) másik hátránya, a bizonytalan kelésen kívül,hogy a fajta azonosság nem 100% -os, tehát a magról kifejlődött növények nem biztos, hogy azonosak lesznek az anyanövénnyel, illetve a hibrid fajták, mint például a lavandula intermedia (nálunk angol levendula néven ismert leginkább) egyáltalán nem nevelhetőek magról. Ezeken kívül türelmetlen kertészeknek sem ajánljuk, mert a leglassabb módszer is a vetés, a szép bokros levendulabokorig jó pár évnek kell eltelnie.
A megvetésen kívül van még néhány lehetőség az ivartalan szaporítás módszereivel:
Aki már próbálkozott tőosztással, az elmondhatja, hogy a siker gyors és biztos. A fajta azonossággal sincs gond, hiszen a növény tulajdonképp ugyanaz, ráadásul azonnal rendelkezik gyökérrel, szárral, hajtásokkal. A gondot az okozhatja, ha egy szakszerűen metszett szép kis gömb bokrot akarunk szétszedni, széthajtva az ágait, láthatjuk, hogy valahogy egy csomóban van az egész, szépen szétosztani nem igazán tudjuk, sajnálná az ember a szép kis bokrot, két szembefordított vasvillával szétszedni.
A levendula szaporításának szintén egyszerű, de nem igazán gyors módja, ami csak a helyszínen végezhető. Válasszunk egy szép, egészséges hosszú hajtást, hajtsuk le a földre, rögzítsük egy hajlított drót darabbal vagy egy nagy kővel egy sekély árokban, és fedjük le a szárat úgy 3cm földdel. A meggyökerezés egy ideig el fog tartani, őszi bújtatásnál tavasszal már jó eséllyel levághatjuk az anyanövényről és új helyére ültethetjük a növényt.Amennyiben nagyszámú új egyedet szeretnénk nyerni, akkor a feltöltéses bujtásra lesz szükségünk.
A dugványozás is egy kicsit pepecselős munka, de a magvetésnél megbízhatóbb és gyorsabb módszer. Az egészséges növényről tavasszal, vagy a virágzás után vágjunk kb. 10 centis dugványokat, szedjünk le 2 alsó levelet, mártsuk gyökereztető hormonba és dugjuk cserépbe 2-3 centi mélyre. Földnek ne használjunk bolti virágföldet, hanem inkább homok, perlit, komposzt keveréket. Tartsuk nedvesen a kis dugványokat árnyékos helyen, kb. 3-6 hét múlva meggyökerezik a kis növény. Készítsünk több dugványt, mint ahány kis növénykét szeretnénk, mert nem biztos, hogy kis állományunk minden egyes tagja megered.
A lenti videóban rozmaring dugványozásáról van szó, de a két növény egymásnak igazán közeli rokona, a levendula dugványozást ugyanígy kell készíteni. Tavasszal akár össze is téveszthető a két növény, szinte csak színében térnek el egymástól.