Sokat beszélünk, írunk és gondolkodunk a boldogságról, miközben a boldogtalanság kérdését méltatlanul elhanyagoljuk. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen és természetesen tudunk boldogtalanok lenni. Az esetek jó részében azonban a saját közreműködésünkre is szükség van ezen állapot kialakításához és fenntartásához. Íme hat – jól bevált, profik által fejlesztett – módszer boldogtalanságra, melyekkel pszichológusként a leggyakrabban találkozom:
1. Automatikus negatív gondolatok
Az automatikus negatív gondolatok, ahogy a nevük is elárulja, bizonyos helyzetekben egyszerűen csak megjelennek a fejünkben. Ráadásul nemcsak megjelennek, hanem elemi erővel veszik át a hatalmat gondolataink és érzelmeink felett. Tehetünk ellenük, de ha szabad utat adunk nekik – sőt dagonyázunk bennünk – akkor bizonyosan megalapozzák a boldogtalanságunkat.
Ezek a gondolatok sokszor a múltunkból erednek, olyat is találhatunk köztük, ami szinte „családi hagyományként” is értelmezhető. A klasszikusok közé tartozik az:
- „Úgysem fog sikerülni.”
- „Most már késő változtatni…”
- „A férfiak/nők már csak ilyenek”
2. Múltban ragadva
HirdetésMúltunkat több, különböző módon is felhasználhatjuk arra, hogy aláaknázzuk jelenünket. A régmúlt – ami lehet a gyermekkor, a fiatalság, vagy akár a tavalyi év – nosztalgikus megszépítése kiváló lehetőséget jelent a jelen ellenpontozására: „akkor milyen jó volt, most meg…”. De természetesen a múltban átélt traumák feldolgozásának és elengedésének képtelensége is alkalmas lehet a boldogtalanság tartóssá tételéhez.
A másik – igen gyakori és nagyon hatékony – módszer a közelmúlt eseményein való rágódás. A kérődzés szó persze találóbb, hisz a már megemésztett – vélt, vagy valós – sérelem, hiba előrángatásáról van szó, ami aduászként bármely boldogságra alkalmas pillanatban előhúzható ütőkártya.
3. „Mi lesz, ha…”
Nemcsak a múlt, a jövő is remek lehetőségeket rejt. A boldogtalanság megalapozásához nem is kell több, mint felvázolni pár kétségbeejtő alternatívát a jövőre vonatkozóan. Ezen lehetőségek végiggondolása persze nem egy tudatos jövőkép tervezés része, melyben fontos a kockázatelemzés. Nem, ezek a hirtelen ránk törő szorongások: „Mi lesz, ha..” A „ha” után többnyire olyan eseményeket képzelünk, amelyek nagy valószínűséggel soha nem következnek be, vagy az adott pillanatban gond nélkül kezelhetőek, felnagyítva és démonizálva azonban rendkívül hatásosak tudnak lenni. Ez a sok kis „ha” tökéletesen alkalmas arra, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat, akkor sem, ha az a „ha” soha nem következik be.