Most életem legfájdalmasabb estéjéről fogok mesélni, sok mindent megértettem, de nagyon fájdalmas volt.
Egy átlagos délután volt, a legkisebb lányunkkal, Annával az ölemben ültem, ekkor hazajött Kriszta, a legnagyobb lányunk az iskolából. Kicsit később a mama elhozta a másik két lányunkat az oviból. Egyedül voltam a négy gyerekkel, számtalan dolgom volt. A mosógép ment, ki kellett teregetni, közben vacsorát kellett készítenem, a lakásban hatalmas volt a rendetlenség és ők négyen csak üvöltöztek.
A konyhában voltunk, néhány percig elviseltem a zajt, de utána rájuk kiabáltam, fejezzétek be a vitatkozást, tűnjetek el a konyhából, irány mindenki a szobájába!
Befejeztem a vacsorakészítést, közben hazajött a férjem. Megnyugtatta a kedélyeket, ehhez neki különös érzéke van, ha otthon van, mindig békésebb a hangulat. Barbara szemében azonban egész este szomorúságot láttam. Este bementem a szobájába és megkérdeztem, mi a baj.
– Akarsz beszélgetni kincsem?– Igen anya…– Mesélj, mi bánt, látom rajtad, hogy nagyon szomorú vagy.– Anya tudod, nagyon szeretlek, de a konyhában nem volt igazad.– Kizavartál minket a konyhából, hogy ne veszekedjünk. Meg se kérdezted, min veszekszünk! Csak megkértem őket, hogy segítsünk anyának vacsorát készíteni és takarítani, ők pedig a feladatokat osztották ki egymás között. Te kiabáltál rájuk és én megharagudtam rád. Nem volt igazad.
Ő csak mesélt és mesélt, azt gondoltam, hogy jó a kapcsolatunk, de most olyan dolgokat mondott, amikre eddig nem is gondoltam.
A lányom elmesélte, mi zavarja, úgy tűnik az évek alatt sok dolog összegyűlt, ami nyomta a lelkét, de én, mint anya ezt nem vettem észre.
Arról mesélt, mikor 7 éves lehetett, állatokat készített nekem papírból, de én veszekedtem vele, a rendetlenség miatt. Mindenhol papírok hevertek a földön és ragasztó. Az ajándékát a párna alá tette és sírva aludt el, mert csak a rend miatt vitatkoztam, arra nem figyeltem, mit csinált.
Arról mesélt, hogy mikor megszületett Kata, ő is kicsi akart lenni, mert úgy érezte vele már nem foglalkozunk. Mindig csak a kicsit ölelgetjük, vele senki nem törődik.
Azt is elmesélte, hogy az iskolában az egyik diákkal nagyon rossz a helyzet, valamiért haragszik rá, már rég el akarta mondani, de nem tudta, mert én akkor is csak a jegyei miatt vitatkoztam vele. Meg se hallgattam.
