Füllent, lódít, ferdít, hantázik. Szépíthetjük bárhogy, hazudni akkor sem szép dolog. Vagy ez nem is olyan egyértelmű?
Fél órája volt hétfő. Az ágyam mellett guggolt, ébresztgetett.
- Ki kell mennünk a reptérre Laci allergiagyógyszeréért - mondta visszafojtott hangon. - Fel tudsz ébredni?
Néhány perc múlva a kocsiban ültünk. Voltak kérdéseim, neki meg mindenre volt válasza.
Nem mondom, hogy nem furcsálltam, hogy ugyanabból a 4 ezer kilométerre lévő városból várjuk a gépet, rajta az ismerőst, nála az unokaöcs gyógyszerét, amelyikben most a középső lányom is él. Azt sem mondom, hogy nem lepődtem meg a kérésén, hogy erről az éjszakáról ne beszéljünk soha többet... De nem gondoltam semmi különösre.
Egészen az ötödik érkezőig - Luca volt az, mosolygósan, szandálban. Először, talán egy töredék pillanatra, el sem hittem, aztán már ugrottam is a nyakába.
Villámgyorsan kiderült, hogy mindenki tudott mindent, csak én nem. Hetek óta építgették a hazugságot a "beavatottak", vagyis körülöttem mindenki.
Hazudtak, azt hiszem, szeretetből. Hogy ne aggódjak, hogy ne készülődjek, hogy csak a színtiszta öröm maradjon, mosolygósan, szandálban érkezve.
Luca már visszarepült, de mi azóta sem beszéltünk annak az éjszakának az előzményeiről. Nem kértem számon a hazugságot, és nem csak azért, mert, úgymond', kegyes, mert szeretetből fakadt...
Eleve nehezen használom azt a szót, hogy "hazudsz". Talán még soha nem is mondtam, vágtam a képébe senkinek.
HirdetésSzeretem inkább azt hinni, hogy "tévedsz", "rosszul emlékszel", "elfogult vagy", "túlzol", "nem tudsz mindent".
Próbálom mentegetni az igazságot elferdíteni szándékozót, s ha úgy adódik, magamat is.
Mert mindannyian hazudunk. Ezért nincs, talán nem is lehet pontos adat arról, hogy hányszor. Mert egyik felmérés szerint naponta 2-3-szor, a másik szerint kétszázszor mondunk mást a valósnál. És állítólag a férfiak többet lódítanak, mint a nők. Vagy csak a nők ügyesebben füllentenek, és a felmérésben is ezt tették...
Leggyakoribb hazugságunk, férfiaknak és nőknek egyaránt, a "hogy vagy?" kérdésre adott "köszönöm, jól", a legidőigényesebb a kifogáskeresés, a legveszélyesebb pedig a férfiak "mi a baj?" kérdésére felelt női "semmi!".
Abban bizonytalanok vagyunk, hogy az elhallgatás hazugság-e. A legelfogadóbbak a külsőségekben megjelenő átvágásokkal vagyunk: az igazság bajnokait is csak a túlzásba vitt smink, hajfesték, push-up akasztja ki. Az önmagunkról terjesztett hazugságokkal szemben a becsapott is toleránsabb: a nagyotmondás, a túlzásokba bocsátkozó háryjánoskodás, az önfényezés megmosolyogtató; a mást szándékosan lejárató, rossz színben feltüntető hazudozásra adott reakciónk azonban függ a célkeresztben lévő személyhez és a hazughoz fűződő kapcsolatunktól is. A céltudatos félrevezetést, megtévesztést a hozzáértők szerint egyértelműen nehezen toleráljuk, bár ennek ellentmond, ha azzal ébresztenek, hogy "ki kell mennünk a reptérre"...
