Magyarországon a panelházak egyfajta társadalmi és építészeti jelenségként jelennek meg, amely az ország lakosságának jelentős részét szolgálják otthonként. Ezek a lakóegységek különböző érzelmeket és véleményeket váltanak ki az emberekben. Vannak, akik a közösség és a praktikum miatt kedvelik őket, míg mások a monotonitás és a kényelmesség miatt elutasítják őket. Azok számára, akik ezekben az épületekben élnek, a panelélet általában kívülről válik, míg azok, akik szemlélik, nehezen képzelik el az ottani mindennapokat.
Ilyen volt az élet a Kádár-korszak paneljeiben
A kis méretű fürdőhelyiségek, a csővezetékeken át hallatszó zajok és a lakótelepi panelházak között kialakított játszóhelyek jellemzik számos ember gyermekkorát. Milyen személyes tapasztalataid vannak, amelyek a panelépületekkel kapcsolatosak?
Az egyforma háztömbök barátságos sűrűjében egészen más volt felnőni, mint a családi házas övezetben. Elevenítsük fel a panelben eltöltött éveinket, és nosztalgiázzunk:
ÉPÜLNEK A PANELEK
Kulcsos gyerekek a játszótéren
Mivel a panellakásokat főként fiatal felnőttek választották, akik a családalapításon nem gondolkodtak sokat, a panelek játszóterei gyerekzsivajtól voltak hangosak. A nagyobbaknak mindig vinniük kellett a kistestvérüket – ez volt a játszótéri bandázás feltétele. A nyikorgó hinták, a piros csúszda, a mókuskerék és a libikóka a legjobb játéknak számított.
A HANGULAT ÁTJÖN!A szülők az ablakból kiabáltak le a játszótérre vacsoraidőben, és sokszor játszani is a térről felkiabálva hívtuk le egymást. A legtöbb lakótelepi gyerek nyakában kulcs lógott: a panellakásokban nem élt a családokkal a nagyszülő, aki beengedte volna az unokát, amíg apa, anya dolgozott, így a gyerekek kulccsal a nyakukban közlekedtek, és vigyáztak egymásra.
A panelházak felelőssége a lakhatás terén vitathatatlan, bár nem is magyar találmány, hanem szovjet-orosz panelépítési kultúra. A korábbi politikai rendszer hatásai a panelépítészetben is érzékelhetők voltak. A magyar építészet akkoriban törekvéseiben előrehaladott volt, mégis a szovjet minták követése vált szükségessé.
A Szovjetunióban az urbanizáció és a lakhatási problémák megoldásaként a panelházak építését választották. Magyarországon azonban a helyzet más volt. Az első világháborút követően az ország fellendülésnek indult, Budapest pedig a "Kelet Párizsaként" vált ismertté. Az a lakosság lélekszáma 9,3 millió volt, és nem merült fel a szükségessége, hogy a paneles panelépítésre támaszkodjanak, hiszen a magyar technológia ebben az időben jóval előrébb járt az ilyen típusú megoldásoknál.
Emlékszel?Ilyen volt élni a Kádárkorszakban:
"56 éves elmúltam.. Eddig gyermekkoromat leszámolva szép életem volt. Sikeres voltam a vállalkozásaimmal és talán a fiaim nevelésében. Van egy gyönyörű feleségem akinek sosem fáj a feje. 🙂 Szinte mindent elértem amit szerettem volna. 🙂 Csak azért szinte mert mint tudjuk a projekteket nem mi írjuk hanem főként a sors...
Élhettem a kádári rendszer elnyomásában azaz a kádári diktatúrában. Kemény élet volt... Ki nem élte meg az nem tudja.
Az valóban a munkaalapú társadalom eszméjére épült. Ott kellett dolgozni. Az ügyeskedők hamar börtönbe kerültek. 8 órát dolgoztunk... Keményen... Vagy sem... A bányászok keményen... Az átlag melós nem szakadt meg. 8 órát pihenhettünk is ha akartunk bár azok akik kicsit törekvőbbek voltak, maszekoltak. Nem volt szükség rá mert az ember a havi fizujából kellemesen megtudott élni. Na és... 8 órát aludhattunk is... Mi fiatalok csak 4 et mert mindig buliztunk.. Nagy volt az elnyomás... Nagy... Abban az időben autót venni hatalmas dolog volt de ha sikerült... Még egy Trabanttal is te voltál a király.
[LAPOZAS]
Bőven jutott mindenre. A véreskezű diktátor mondatai ma is a fülembe csengenek: " Elvtársak! és ez jó a melósnak?!"
Kérdezte ha valaki valami olyasmivel állt elő amihez nem értett. Épült szépült az ország. KISZ lakások épültek ahol mi kis komcsik voltunk a célközönség. Nekünk épültek. Igaz, ha te is rajta voltál a listán, illett elmenni segíteni. 🙂 Tudjátok... Diktatúra .. Semmi demokrácia.
Házak is kalálkában épültek. Összefogtak az emberek és mentek egymásnak segíteni. Sok házat megtudok Baján mutatni amiben benne van a két kezem munkája. A hatalmas elnyomásban a rendőröknek nem kellett verni a népet. Nem volt autó gyújtogatás és nem volt randalírozás. Nyugodtan kint aludhattál a park egyik padján, nem raboltak ki, nem öltek meg. Max igazoltatott a rendőr. Nem volt végrehajtó és nem volt kilakoltatás. Miért lett volna? Mindenki dolgozott és a munkájáért tisztességes fizetést kapott. Én 4400 Ft ot kerestem havonta mint rendőr.
De ebből mindenre futotta. Volt megtakarításom is. De valóban... Egy kemény diktatúra volt... Tele tele mosolygós és vidám emberekkel, világútlevéllel, pici rezsivel, olcsó üzemanyaggal , 3.60 as kenyérrel , 4.60 as igazi párizsival. 10 forint elég volt a reggelire bőven. 1 kakaó 3 kifli belefért 5 forintba. 3.60 volt a kakaó és 40 fillér a kifli. Igaz elnyomásban éltünk.. Borzalmasban. Hofit hallgatva nevettük ki a párt vezéreit. Ittuk a sört és ettük a virslit... Mondom... Kemény élet volt. Az emberek segítették egymást, nem loptak és nem gyűlölködtek... Mert egy kemény diktatúrába az nem fér bele...
Ma szabadság van... Mindent szabad... Egyeseknek... A munkásnak is szabad... Azt csinálnia amit szabad. 🙂 Pofa súlyban alapállás és reklám vigyor. Különben... Ha feltűnsz a rendszer mozgatóinak... Hááát... Felkötheted a gatyád. De legalább nincs az a borzalmas diktatúra mint Kádár alatt. Nincs olcsó benzin nincs olcsó kenyér. Van viszont far-hát és mellcsont szarásig. Nem döglesz éhen. Erre talán jut ha kifizetted az albérleted meg rezsi csökkentett számláidat. Mert saját lakásod az nem lesz... Ebből a fizetésből ebben a kurva életben soha nem rakod össze. De megkapod, hogy az elmúlt egy évben 6700 Ft megtakarításod volt a villanyszámlánál! Baszd meg... Most kaptam! Komoly segítség... Tudok venni rajta 13 liter benzint a Trabimba...
Igen tudom... Az egy véreskezű diktátor rendszere volt.. Az... De bassza meg a jegesmedve... Ott éltünk! Nem azt néztük, hogy Ráhel hogy rázza a rongyot. Rogán hogy helikopterezik és a vezér hogy luxusrepcsizik...
De nem baj... Lényeg hogy illiberális demokrácia van. Tapsolhatsz a vezérnek és integethetsz a 17 milliárdos repülőnek amivel épp megy valamilyen meccsre.
Nézheted az új stadionokat amiben a botlábú focistáink esnek s kelnek. Képekről a Balatont is nézheted, hisz sosem jutsz el oda... Bekapcsolod a tévéd és hallgatod bölcs vezéredet miközben szopogatod a csirke far-hátat amiből tettél a krumplipaprikásba. A krumlit ingyen kaptad... Mind az 5 kilót. Választás közeledik. Kell a szavazatod... Elégedetten böffenthetsz egyet a konyhában lefőzött kis pálinkád után miközben áldod a sorsod, hogy még nem vagy hajléktalan... Méééég...
Na... Jöhetnek a komik 😃 Lehet elmesélni, milyen szar volt Kádár alatt. Imádom mikor olyanok mesélik akik már nem éltek a rendszerben de tanultak róla... 😃 Hajrá! 😃
Jaaah... Deklaráltan demokrata vagyok. Ezért nem tetszik az illiberalítás. 😛 Nem Kádárt sírom vissza hanem a jólétet. Ha ő megtudta csinálni... Hmm... Ezek a baszott politikusok miért nem?!" -írja adatlapján
