Magyarországon a panelházak egyfajta társadalmi és építészeti jelenségként jelennek meg, amely az ország lakosságának jelentős részét szolgálják otthonként. Ezek a lakóegységek különböző érzelmeket és véleményeket váltanak ki az emberekben. Vannak, akik a közösség és a praktikum miatt kedvelik őket, míg mások a monotonitás és a kényelmesség miatt elutasítják őket. Azok számára, akik ezekben az épületekben élnek, a panelélet általában kívülről válik, míg azok, akik szemlélik, nehezen képzelik el az ottani mindennapokat.
Ilyen volt az élet a Kádár-korszak paneljeiben
A kis méretű fürdőhelyiségek, a csővezetékeken át hallatszó zajok és a lakótelepi panelházak között kialakított játszóhelyek jellemzik számos ember gyermekkorát. Milyen személyes tapasztalataid vannak, amelyek a panelépületekkel kapcsolatosak?
Az egyforma háztömbök barátságos sűrűjében egészen más volt felnőni, mint a családi házas övezetben. Elevenítsük fel a panelben eltöltött éveinket, és nosztalgiázzunk:
ÉPÜLNEK A PANELEK
Kulcsos gyerekek a játszótéren
Mivel a panellakásokat főként fiatal felnőttek választották, akik a családalapításon nem gondolkodtak sokat, a panelek játszóterei gyerekzsivajtól voltak hangosak. A nagyobbaknak mindig vinniük kellett a kistestvérüket – ez volt a játszótéri bandázás feltétele. A nyikorgó hinták, a piros csúszda, a mókuskerék és a libikóka a legjobb játéknak számított.
A HANGULAT ÁTJÖN!
A szülők az ablakból kiabáltak le a játszótérre vacsoraidőben, és sokszor játszani is a térről felkiabálva hívtuk le egymást. A legtöbb lakótelepi gyerek nyakában kulcs lógott: a panellakásokban nem élt a családokkal a nagyszülő, aki beengedte volna az unokát, amíg apa, anya dolgozott, így a gyerekek kulccsal a nyakukban közlekedtek, és vigyáztak egymásra.
A panelházak felelőssége a lakhatás terén vitathatatlan, bár nem is magyar találmány, hanem szovjet-orosz panelépítési kultúra. A korábbi politikai rendszer hatásai a panelépítészetben is érzékelhetők voltak. A magyar építészet akkoriban törekvéseiben előrehaladott volt, mégis a szovjet minták követése vált szükségessé.
A Szovjetunióban az urbanizáció és a lakhatási problémák megoldásaként a panelházak építését választották. Magyarországon azonban a helyzet más volt. Az első világháborút követően az ország fellendülésnek indult, Budapest pedig a "Kelet Párizsaként" vált ismertté. Az a lakosság lélekszáma 9,3 millió volt, és nem merült fel a szükségessége, hogy a paneles panelépítésre támaszkodjanak, hiszen a magyar technológia ebben az időben jóval előrébb járt az ilyen típusú megoldásoknál.
Emlékszel?Ilyen volt élni a Kádárkorszakban:
"56 éves elmúltam.. Eddig gyermekkoromat leszámolva szép életem volt. Sikeres voltam a vállalkozásaimmal és talán a fiaim nevelésében. Van egy gyönyörű feleségem akinek sosem fáj a feje. 🙂 Szinte mindent elértem amit szerettem volna. 🙂 Csak azért szinte mert mint tudjuk a projekteket nem mi írjuk hanem főként a sors...
Élhettem a kádári rendszer elnyomásában azaz a kádári diktatúrában. Kemény élet volt... Ki nem élte meg az nem tudja.
Az valóban a munkaalapú társadalom eszméjére épült. Ott kellett dolgozni. Az ügyeskedők hamar börtönbe kerültek. 8 órát dolgoztunk... Keményen... Vagy sem... A bányászok keményen... Az átlag melós nem szakadt meg. 8 órát pihenhettünk is ha akartunk bár azok akik kicsit törekvőbbek voltak, maszekoltak. Nem volt szükség rá mert az ember a havi fizujából kellemesen megtudott élni. Na és... 8 órát aludhattunk is... Mi fiatalok csak 4 et mert mindig buliztunk.. Nagy volt az elnyomás... Nagy... Abban az időben autót venni hatalmas dolog volt de ha sikerült... Még egy Trabanttal is te voltál a király.
Mindenegyben Blog
Kedveld Te is!