Nyaranta a nagyszüleimnél voltunk, néha egyszerre 6,8 unoka. Azt nem lehet semmivel pótolni, mármint azt az ízt.
Hazajött a csorda, nagymamám elkezdett fejni, mi meg egy szelet kenyérrel a kezünkben besorakoztunk az istállónál, várva a friss tejet. Néha leszűrni se volt módja, mi meg ittuk a habos, langyos tejet. Az egész falut át járta a friss tej illat. Senki nem volt allergiás, az intoleranciáról sem hallottunk még. Szép idők. Azok voltak a legszebb éveim.
Vittük az alapanyagot: házi kemencében sült kenyér, házilag köpült vaj, házi kolbász, házi tojás, savanyú uborka. De finom volt, még most is érzem az ízét és az illatát. Néha, mikor eszembe jut, készítek is magamnak, de hol vannak már azok az ízek!
Akkor még nyugodtabb és szebb volt a világ ! – tisztább a levegő! Nem lehet elfelejteni !
Nem volt mosogatógép, meg vezetékes víz. Még is tisztaság volt. Mintha a mamám konyháját fényképezték volna.
Sokkal finomabb volt a kakas vagy a töltött káposzta az ilyen sparhelten főtt. Ezt nem lehet elfelejteni. Nagyon szép idők voltak ezek…. Bár most is ilyen lenne!
