Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!- És mi van a bőröndben? - Minden ami a Tiéd volt.!- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.- Akkor az emlékeim?- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.Akkor a tehetségeim…- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.- Akkor a barátaim, a családom???- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.- De a feleségem, és a gyerekeim???- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…- Akkor a testem???- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré! - Akkor a lelkem?- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
