Édesanyám egyik pillanatról a másikra hagyott itt minket, ekkor értettem meg, mit mulasztottam el…
Édesanyám egyik pillanatról a másikra hagyott itt minket. 76 éves, erős asszony volt. Vasárnap még nála ebédeltünk. Ebben a korban még képes volt házi húslevest főzni.
A hétvégi ebéd nála rituálé volt, nem tűnt erőtlennek, nem tűnt fáradtnak, örült neki, hogy meglátogatja a családja. Boldog volt és mosolygott, ebéd után még a gyerekekkel is játszott.
Mielőtt elmentünk tőle, még megpuszilt és azt mondta, gyermekem, tudod, hogy mindennél jobban szeretlek.
Következő reggel éppen munkába indultam, amikor megcsörrent a telefonom, édesapám volt az, halkan csak annyit mondott, édesanyád ma reggel nem ébredt fel.
Szóhoz sem jutottam, tegnap még semmi baja nem volt, hogy lehetséges ez? Pár nap múlva ott álltunk a sírja mellett, fel sem fogtam az egészet. Csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejemben. A könnyeim potyogtak és közben az járt a fejemben, hányszor mondtuk le a hétvégi ebédeket, mert éppen nem értünk rá. Hányszor hívott, de nekem nem volt időm végighallgatni őt, mert siettem, dolgoztam, főztem, bevásároltam, a gyerekekkel voltam.
