Drága olvasók, kapaszkodjanak meg: Magyarország elsőszámú táncos sztárja, Andrei Mangra ismét reflektorfényben van – de nem a lenyűgöző tánctudása miatt. Ezúttal a "bűnöző" szóval címkézik fel őt, és ráadásként még egy boltban történő "balhéját" is előrángatják. De álljunk meg egy pillanatra. Tényleg itt tartunk? A lasagna szeretetétől a hírhedt balhékig?
Kezdjük a legnagyobb "szenzációval": állítólag drogot találtak Andrei szervezetében. Igen, amfetamint. Ez az információ azonnal bombaként robbant a magyar sajtóban, mintha az ország sorsa múlna rajta. Senki sem gondolta volna, hogy a Dancing with the Stars táncosa, akinek mosolya eddig nemcsak a közönséget, de Szabó Zsófit is elbűvölte, hirtelen a magyar Pablo Escobarrá avanzsál.
Csak egy kérdés: bárki másnak, aki mondjuk véletlenül egy használt pohárból ivott, esélyt adnánk az ártatlanság vélelmére? Persze, Andrei esetében ez nem divat. Ő a tökéletes céltábla, igaz?
És akkor itt van a boltban történtek sztorija. Mangra állítólag egy éjjel-nappali boltban elvesztette a türelmét, mert túl lassan haladt a sor. Tényleg? Ez a világ legnagyobb bűne? Mert ha így van, mindannyian bűnösök vagyunk. Ki ne morgolódott volna egy hosszú munkanap után, amikor csak egy tál lasagnára és békére vágyott?
A történet csúcspontja? A biztonsági őr "drámája", aki visszaküldte Mangrát, hogy pakolja vissza az árut. Andrei, a kegyetlen rosszfiú, aki csendesen eleget tett a kérésnek. Hát, ha ez nem bizonyíték a bűnösségére, akkor semmi sem az, ugye?
Képzeljük el a jelenetet: egy híresség, akinek nap mint nap a tökéletesség látszatát kell keltenie, szemtől szembe találja magát egy éjjel-nappali bolti sorral és az elkerülhetetlen emberi türelmetlenséggel. Hibázott? Talán. Emberi? Abszolút.
Tegyük fel a kérdést: miért ilyen gyorsan ítéljük el? Miért nem tudunk együttérzéssel viszonyulni valakihez, akit nyilvánvalóan több fronton támadnak? Talán azért, mert könnyebb mutogatni és elítélni, mint empátiával közeledni.
Andrei Mangra nem tökéletes – és ki az? De ahelyett, hogy az ő "bűnein" csámcsognánk, talán érdemes lenne átgondolni, hogy miért van szükségünk ennyire arra, hogy valakit célkeresztbe állítsunk.
Andrei Mangra hibázott? Talán. De nem kellene, hogy ez határozza meg őt. Ő egy ember, aki életében először talán a legnagyobb próbatétellel néz szembe. És lehet, hogy ahelyett, hogy elítélnénk, egyszerűen meg kellene adnunk neki az esélyt, hogy tanuljon és továbblépjen.
És ha még mindig úgy gondoljuk, hogy mindez a botrány az ő kizárólagos hibája, akkor talán érdemes magunkba néznünk.