A „nagymama” egy mágikus szó. Mennyi kellemes és boldog emlék fűződik hozzá! A legfinomabb palacsinták, édes álmok, a találkozás öröme, felejthetetlen nyári kalandok és még nagyon- nagyon sok különleges élmény, amiből mindenkinek van sajátja.
A nagymamáról rögtön a mesék, a nyár, a kedvesség, a jóságosság és a finom lekvárok és sütemények jutnak az eszünkbe.
Én nagyon szeretem a nagymamáimat a lányom szintén az övéit. De van itt egy paradoxon: miért hasonlítok jobban kinézetre és jellememben az anyai ági nagymamámra, és nem az édesanyámra, vagy az édesapámra. És még egy érdekesség, a lányom Polina, szintén inkább az anyukámra hasonlít, mintsem rám vagy a férjemre vagy annak az anyukájára.
A barátnőmmel folytatott beszélgetés közben jöttem rá erre. Mint kiderült, ő is ugyanígy van ezzel. A fia, Denis jellemében a barátnőm édesanyjának a hamisítatlan mása. Nem olyan régen tudtam meg, hogy erre van tudományos magyarázat.
Genetikai kapcsolat
Mint kiderült, az anyai ági nagymama játssza a legfontosabb szerepet a gyermek életében. Nem csak a legfontosabb ismereteket, tapasztalatot és szeretetet, melegséget és gondoskodást adja át. Ez a kapcsolat ennél sokkal mélyebb.
A tudósok bebizonyították, hogy ez a fajta kapcsolat genetikai szintű!
«Bizonyított tény: a gyermekek nem a szülök, hanem a nagypapák és nagymamák genetikai állományát öröklik, ahogy a szülök is az ő nagypapájuk és nagymamájuk DNS-ét örökölték. Ezért gyakran megesik, hogy a gyerekeink az elhunyt rokonainkra hasonlítanak.» – mondta egy örökléstani szakember.
