Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
Látod, Ez a szerelem! – mondta rögvest tanárnő. Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.
És akkor mi a házasság tanárnő? – kérdezte kíváncsian a diák.
– Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem. – felelte. A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem. – tette hozzá. –
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
– Ezúttal, hoztál nekem egy kukoricát – fogadta a diákot a tanárnő. Kerestél egyet, ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül – tette hozzá. Látod kisfiam, Ez a házasság!
Ti mit szóltok ehhez az igen ritka és tanulságos történethez? Ha titeket is elgondolkoztatott Osszátok meg!
