Gyakran kezeljük úgy a gyermekeket, mintha minden tudást és elképzelést az életről, a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képességét csak és kizárólag mi, felnőttek birtokolnánk. A gyermek feje pedig üres hordóként tátogna, ami csak arra vár, hogy mi, szülők, felnőttek, megtöltsük. De aztán egy „szép” napon azt vesszük észre, vagy halljuk a gyermektől, hogy „Rendben”, „Igen, megettem.” „Négyes lett a matekdoga.” „Semmi különös.”. És semmi mást. Ezután nem csak a szobája ajtaja csukódik be az orrunk előtt, hanem az a képzeletbeli ajtó is, ami a gyermek lelki világába vezet…
A bizalmas kommunikáció varázsának első szabálya az, hogy megtudjuk, mi történt vele
Amikor beszélgetünk, a mindennapos kérdéseket mellőzzük. Ne legyen többé: Hogy vagy? Mi volt az iskolában? Milyen jegyeket kaptál? Mit ettél? Mikor jössz haza? Kitakarítottad a szobádat? Felejtsd el ezeket a közhelyszámba menő kérdéseket. Nincs rájuk szükséged.
Ez nem csak a szülőkre vonatkozik. Ritkán kérdezzük meg a hozzánk közelálló embereket arról, hogy mit szeretnének elmondani nekünk. A célunk, hogy megtudjuk azt, ami valóban fontos számunkra, ami érdekel minket. Mert a felesleges és felszínes kérdezősködéssel nemcsak a gyermekkel való kapcsolatot veszélyeztetjük, hanem a partnerünk szeretetét, tiszteletét, bizalmát, érdeklődését és közelségét is elveszíthetjük.
Tegyél fel kérdéseket. Figyelj a válaszra, bólints, ne tereld el a figyelmedet, és további rávezető kérdéseket tégy fel
HirdetésPontosítsd a kérdéseidet. Kérdezz újra. Gondolhatod magadban, hogy valóban érdekel valakinek a sorsa, érdeklődsz, mi van vele, de ezt az adott ember csak egy dolgon keresztül tudja leszűrni: vagy megkérdezed, azaz konkrét kérdéseket teszel fel neki, vagy csak elintézed egy felszínes „Hogy vagy?”-gyal és már rohansz is tovább. Ez utóbbi esetben ne számíts arra, hogy a másik fél komolyan gondolja, hogy valóban érdekel a sorsa.
Már néhány hónap „aktív kérdezés” után látni fogod, hogy teljesen más viszony alakul ki közöttetek. A gyermek mindig gondol valamire. Valamitől fél, valamit szeretne. Viszont nincs szüksége se most, se húsz perc múlva kivonatos beszélgetésre, közhelyeket tartalmazó véleményre, véleményezésre, megmásításra. Azt szeretné, ha megértenéd. De nem zavarnád. Csak érdeklődnél, de azt valóban, kérdeznél és figyelnél arra, amit válaszol.
Ezután kezdődik a varázslat
Ha a gyermek megérti, és hisz abban, hogy őszintén érdekel téged, akkor elkezd bízni benned, megoszt veled információkat, kinyílik, felhagy bizonyos információk „szűrésével”, inkább mindent elmond, mintsem beskatulyázza őket „ezt elmondhatom neki” és „ezt nem szabad elmondani neki, úgy sem érti” kategóriákba.