Egy edényben összekeverem a porcukrot, a lisztet és a sütőport. Egy másik edényben az 1 ek. cukorral habosra keverem a tojásokat, utána hozzáöntöm a tejet.
Az “asszonyság” annyira lusta, hogy nem választja szét a tojásokat, viszont ha valakinek van kedve, akkor először csipet sóval keményre veri a tojásfehérjét, beleteszi a tojássárgát, a cukort és a vanília eszenciát, majd a tejet.
Egy üveg (nagyobb fajta) tűzálló tálat alaposan kivajazok. (Lehet sütni tepsiben is) Innentől viszont az ahogy esik úgy puffan, az elv. Semmit se szabad lesimítani, egyenletessé tenni!
A kivajazott tálba szórom a lisztes keverék felét. Rámorzsolom a túrót, viszonylag nagy galacsinokban, megszórom mazsolával, meglocsolom a tejföllel és ráreszelem az (alaposan megmosott) citrom héját. Rászórom a maradék lisztes keveréket és az egészre ráöntöm a tojásos tejet.
Ahol lisztes foltok alakulnak ki, az ujjammal összekeverem és itt ott lenyúlok az edény aljára is, hogy egyik összetevő se alkosson “vízzáró réteget”.
Tetejére “rávagdalom” a vajat.
Előmelegített, 150 fokos sütőben – ha túl forró a sütőd, résnyire hagyd nyitva az ajtót -40-45 percig sütöm.
Meg kell várni, hogy kihűljön, akkor összeáll, de mielőtt kiveszem a sütőből csinálok egy tűpróbát. (Az edény alján mindig marad néhány lisztes folt, azért is jó az üvegtál, mert még nyersen lehet látni, hogy hova kell egy kis folyadékot juttatni.)