Beletesszük a lábasba, vagy bográcsba a zsírt, felmelegítjük, majd jöhet az apróra vágott hagyma, amit üvegesre párolunk, majd megy bele a csülök, és a köröm. Mehet a csontja is a csülöknek, attól csak még ízletesebb lesz. Pirítjuk addig, míg minden kis porcika fehérré nem válik. Ekkor megszórjuk a paprikával, és jól átforgatjuk, hogy minden része szép piros legyen. ha rakunk bele paradicsomot, paprikát, akkor itt az ideje, a fokhagymát rányomjuk, vagy apróra vagdalva hozzáadjuk, aztán sózzuk, és felkavarjuk. Annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellepje az egészet, de csak éppen hogy, megkavarjuk, vigyázunk, hogy semmi ne lógjon ki a léből, mert akkor az nem fő át úgy.
Innentől pedig várunk, várunk, és várunk. Ez a legtöbb, amit tehetünk. Közben – kétharmad főzésnél nem árt megkóstolni, mert ha kell, akkor itt az idő utánasózni. Akkor készül el, ha a leve, de már nem csak a leve, hanem a gőze is ragadós-tapadós. Nem zubog, hanem bugyog, mint a láva.
Ha tunkolni szeretnénk, akkor nem főzzük bele a krumplit, de ha mégis benne szeretnénk látni a köretet, akkor a megtisztított krumplit hasábokra vágva beledogjuk, és hagyjuk megfőni. Mennyei ízú lesz.
De én szívesen lemondok a mennyei ízért, ha cserébe ott a sok, sűrű, ragacsos szaft…Elején lehet fedő alatt is főzni, de nagyon lassan, de a végén, az utolsó órában, félórában mindenképpen le kell venni róla.
