Egy nő sohasem megy el az első vita után, ha igazán szereti a férfit, még akkor sem, ha a férfit ez nem igazán érdekli. Ha megbántotta őt a férfi, akkor a nő azt keresi, hogyan változtathatná meg a dolgokat úgy, hogy mindkettőjüknek jó legyen.
Ezt megteszi egyszer, kétszer, háromszor, de nem a végtelenségig fog így viselkedni, mert egyszer eljön a nap amikor megunja, elfárad, elkeseredik és már nem akar mást, csak szabad életet.
Ilyenkor a férfi nem ismeri be azt, hogy a nő hány esetben harcolt mindkettőjükért, sőt szemrehányást is tehet a nőnek. A nő, ha megunta vagy belefáradt ebbe a helyzetbe, vagy már nem szereti a férfit, akkor semmi sem fogja visszahozni őt.
Egy nő, ha szeret akkor harcol a kettőjük szerelméért, mert nem akarja elhagyni a szeretett férfit. Úgy fogja kezelni a dolgokat, hogy még semmi nincs elveszve, amikor a férfi hibázik, akkor a nő megbocsát neki.
Megbocsát, de szeretne látni a férfi részéről egy kis megbánást vagy változást. Megbocsát másodjára is még akkor is, ha ez a férfit nem igazán érdekli. Megbocsát harmadjára is, ez a férfi számára természetes, de egy napon feladja, mert rájön, hogy a férfit nem érdekli az ő szerelmük.
[LAPOZAS]Ekkor már a nő nem fogja annyira szeretni őt és elmegy. Nem lehet megbocsátani a végtelenségig, még akkor sem, ha ez egy kapcsolat végét jelenti, sok esetben jobb ha véget ér.
Amikor a férfi részéről nincs semmi válasz, amikor csak a nő törekszik arra, hogy jól menjenek a dolgaik, a férfi pedig mindig szemrehányást tesz, a nő minden nap sír, mert nem tudja, hogyan javítson a helyzeten akkor egyszer csak megunja, mert úgy érzi, hogy ő többet érdemel.
Ilyenkor már semmit sem tud csinálni azon kívül, hogy elmegy, mert már semmi sem köti a férfihoz. A szerelemben nincs olyan, hogy akarom, de nem tudom és olyan sem, hogy szeretem, de nem csinálom. A szerelemben vagy teljesen ott van mindkét fél vagy semmit sem ér az egész.
Egy nő, ha szeret akkor megbocsát, de ha túl sokszor bocsát meg, akkor a szerelme is gyengébb lesz.