“Gyönyörködj kedvesed arcában – ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek – ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb.”
Hét év szerencse vár, ha kedvelés és a "sok szerencsét" beírása után gördítesz lejjebb!
“A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek….
Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, minden benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy!
Az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem “lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg!
Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Nem tőlünk független díszletben élünk – hanem egyek vagyunk vele. Semmi sincs “külön”.”
Hét év szerencse vár, ha kedvelés és a "sok szerencsét" beírása után gördítesz lejjebb!
“Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”
