Magyar rovásírást találtak Amerikában, de a boszniai piramisok belsejében, sőt, Egyiptomban is. Mi állhat a magyarság és a magyar nyelv mögött? (1. oldal)

Kevesen tudják, de a legrégebbi ősi magyar emlék az egy kőbe vésett magyar rovásírásos tábla, melyre Újfundland öblében találtak rá.

Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt.

Az izlandi nyelvben a “Tyrkir” a “Turk” megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.

Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: “Ericson járt e hejen is sok társával”.

Több korábbi számítógéppel elvégzett szimulációs elemzés is azt mutatja, hogy a magyar nyelv lehet a legöregebb. Az ősi etimonok alapján is így van. Sőt, a magyar nyelv ezen szempontok alapján öregebb a türkmén és a tibeti szanszkrit nyelvnél, a latinnál vagy az indiai mundkaholnál is.

És ez még nem minden: a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik: “Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma”? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.

Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv őrzött meg a legtöbb elemet az ősműveltségekből, és azok dolgaiból. Ma is sokan vélekednek úgy, hogy ez így van. Bizonyos nyelvészek szerint a legősibb eurázsiai nyelv biztosan a magyar.

Elképesztő tény, de igaz, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein.

A magánhangzók ismerete is hihetetlen. A magyar nyelvben használnak és ismernek 7-et míg más nyelvekben ennél jóval kevesebbet.