Senki sem gondolta volna, hogy egyetlen koponyának ekkora jelentősége lesz...
A rejtélyes szóban forgó koponyát még valamikor 1921. június 21-én találták meg Zambia Kabwe városának közelében egy elhagyatott mészkőbarlangban.
A leletet 18 méteres mélységben találta meg egy bizonyos Tom Zwiglaar, aki egy svájci ványász volt, és éppen a vidéken tevékenykedett azokban az években.
Eleinte semmi szokatlan nem tűnt fel a megtalált csontok és a koponya alapján, bár azzal tisztában voltak, hogy feltehetően egy ősember maradványait találhatták meg.
További vizsgálatokra küldték, hogy meghatározhassák a korát. kiderült, hogy 125 és 300 ezer év között létezhetett valamikor az a neandervölgyi, akié volt ez a koponya.
Azonban a különös dolog ekkor ragadta meg a régészek és antropológusok figyelmét: ugyanis a koponya bal oldalán egy különös, szabályos, 8 mm-es lyuk tátongott, a másik oldalon viszont egy jó darabon hiányzott a csont.
A nyomok és a kémiai vizsgálatok alapján olyan felületi mikroszkopikus sérüléseket találtak a csonton, mely arra utalt, hogy egy ősi eszköznél sokkal fejlettebb fegyver vihette végbe a halálos sebet.
Egy belülről kifelé haladó erős hatás okozhatta a koponya egyik oldalán látható nagy hézagot. Egyszerűen valami kirobbanthatta a koponya falát a helyéről.
Ehhez hasonlóval a modern orvos szakértők manapság csak fejlövéseknél találkoznak. A baloldalon látható kis kerek lyuk pedig megfelel egy lövedék bemeneteli nyílásának.
Több lap is foglalkozott annak idején az üggyel, és rengeteg orvos szakértőt kérdeztek meg a lelet kapcsán. Közülük néhány meg is vizsgálhatta a koponyát.
Mindenki egyetértett abban, hogy egy lándzsa ilyen módon csak hajszálrepedéseket produkált volna a koponya belső csontfalán. Nem lett volna képes átszakítani belülről a lándzsa hegye a koponya bal oldalát, mégis hiányzott annak a bal oldala.
Ellenben a fejlövési sérüléseknek egy az egyben megfeleltek a neandervölgyi koponyán látott nyomok, roncsolások.
