Rengeteg régész, mérnök, tudós és építész eredt már a nyomába a titkos kódnak, hogy feltörje, de eddig senkinek sem sikerült.
Vilmos végül egy építkezésen jött rá, mi lehet a végső titok.
2013-ban történt, aztán be is avatta a közvéleményt. Az elméletében mind a mai napig hisz, és próbálja bizonyítani az igazát.
Éppen egy rámpán toltunk, húztunk, vontunk fel egy hatalmas vasbeton gerendát, amikor beugrott, hogy talán valami hasonló módon juthattak szintről szintre az ókori egyiptomiak – emlékezik vissza az „isteni szikrára” Vilmos. Elméletének nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik.
Úgy gondolja, hogy az ókori építők a lehető legegyszerűbb módszert használták; mintha csak egy normális épületen haladnának szintről szintre.
Éppen ez lehet annak is a magyarázata – folytatja –, hogy gyakorlatilag nem volt semmiféle titok. Ha valami különleges eljárást alkalmaztak volna, akkor azt nyilván feljegyzik, lerajzolják, megörökítik.
De semmi ilyen irat vagy falfestmény nem maradt fenn...
Lippai Vilmos szerint abban minden elmélet egységes, hogy mintegy negyven méter magasságig külső rámpát használtak.
Ebben a magasságban azonban már befejeződött a belső járatok, termek, lépcsők kialakítása, tehát amikor itt bezárult a piramis üreges része, akkor e szint felett már „csak” az egymás mellé csúsztatott hatalmas tömbök következtek.
