Önnel is előfordult már, hogy megérezte, ha egy szeretett személy élete véget ért? Esetleg el is köszönt, mielőtt végleg átlépett a fénybe? Nem őrültség, és nincs egyedül, nagyon sokan számolnak be hasonlóról.
Megmagyarázhatatlan álmok, különös látomások, búcsú valakitől, akiről később kiderül, hogy épp akkor halt meg… A napokban jelent meg Angliában egy intenzív osztályon dolgozó nővér, Penny Sartori könyve a halálközeli élményekről, ennek hatására egyre többen számolnak be hasonló megmagyarázhatatlan jelenségekről. Közülük gyűjtött csokorba néhányat a Daily Mail című brit lap, de ha olvasóink közt is akad olyan, aki átélt már effélét, várjuk a beszámolóját.
Carol Kingston, 67 éves nyugdíjas üzletvezető, két felnőtt gyermek anyja. Milton Keynesben él férjével, Johnnal.
1982 májusának elején történt, amikor egy éjjel csengetésre ébredtünk. A férjem, John lement ajtót nyitni, majd bosszúsan tért vissza a hálószobába, mondván, senki sem volt ott. Pár pillanat múlva újra megszólalt a csengő, John pedig újra lement a lépcsőn. De megint nem volt ott senki. Ez párszor egymás után még megismétlődött, de úgy döntöttünk, nem foglalkozunk vele. Másnap reggel 10 órakor apám hívott minket a pusztító hírrel: néhány tiszt érkezett hozzá és arról tájékoztatták, hogy az öcsém, Steve lezuhant egy helikopterrel Falklandnál és meghalt. (A férfi akkor 25 éves volt és a SAS egység tagjaként teljesített szolgálatot, a bázisuk a közelben volt. Carol nagyon közel állt hozzá.)
Ahogy ott állt az előszobában, várva, hogy indulhassanak, azon kaptam magam, hogy csak bámulok rá, és képtelen voltam levenni róla a szemem. Találkozott a tekintetünk, és nehéz megmagyarázni, de olyan volt, mintha a szemén át egyenesen a lelkébe láttam volna. Kérdezte is tőlem, miért bámulom úgy. Motyogtam valami mentegetőzést és elkaptam a tekintetem. Pár órával később kaptam egy telefonhívást Iantől, a férjétől, aki elmondta, hogy anyám összeesett otthon és kórházba vitték. Néhány órával később meghalt, a boncolás szerint egy mellkasi aneurizma miatt. Én pedig hallottam magam, amint azt mondom az orvosoknak: “Hála Istennek, én azt hittem, hogy a gyermekem fog meghalni.”
Ruth Sheard, 67 éves nyugdíjas matematikatanár, a nyugat-yorkshire-i Wakefieldben él.
