A sógornőm kidobta anyukánk hamvait – de a karma karácsonykor visszavágott neki
Egy héttel karácsony előtt bátyám, Gábor és a felesége, Anita váratlanul megjelentek nálunk. A fűtési rendszerük meghibásodott, és a házukban elviselhetetlen lett a hideg. Bár nem számítottunk a látogatásukra, a férjem, Dávid és én természetesen befogadtuk őket. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a döntés egy sor elképesztő eseményhez vezet majd.
– Köszönjük, hogy befogadtok minket – mondta Gábor, miközben letette a csomagjaikat az előszobában. – Talán karácsonykor is itt leszünk, mert lehetetlen szerelőt találni ebben az időszakban.
– Semmi gond, érezzétek otthon magatokat – felelte Dávid mosolyogva.
Az első pár nap békésen telt, de Anita viselkedése a harmadik napon kezdett igazán kiborítani. A vendégszoba helyett a mi hálónkat használta a fürdéshez, maga után hagyva nedves törölközőket és szanaszét heverő piperecikkeket. Ráadásul észrevettem, hogy néhány kedvenc pulóverem eltűnt, és azokat később az ő bőröndjében találtam meg.
Karácsony reggelén, a közös reggelinél vettem észre, hogy valami nincs rendben. A nappaliban lévő kandalló díszítése megváltozott. A fekete márványvázát, amelyben édesanyánk hamvai voltak, nem találtam a helyén. Azonnal kérdeztem:
– Valaki látta a vázát, ami itt volt? – kérdeztem aggódva.
Anita közönyösen felnézett a tányérjáról. – Ja, kidobtam a hátsó kertben. Az a váza minden alkalommal halálra rémisztett, amikor ránéztem.
– Mit csináltál?! – kiáltottam fel döbbenten.
– Csak hamvak, ne túlozz! – vont vállat Anita.
Elborult az agyam, és kirohantam a kertbe, remélve, hogy még megmenthetem, amit lehet. De a hamvak nagyrészt eltűntek, és az a tudat, hogy anyukám emléke így veszett el, mélységes fájdalommal töltött el.
Aznap éjjel egy sikoly rázta fel a házat. Dáviddal azonnal felrohantunk az emeletre. A szag már a folyosón megcsapta az orrunkat – valami borzasztó történt. Anita a vendégszobában állt az ágyon, miközben a szőnyegen és a ruhákon sötét, bűzös víz terült szét.
– Mi történt itt? – kérdeztem kárörvendő mosollyal.
– A WC-ből jött minden! – sírta Anita.
Dávid alig tudta visszatartani a nevetést. – Úgy tűnik, csak ez a szoba érintett. Valami karácsonyi csoda lehet – jegyezte meg szarkasztikusan.
– Ez biztos karma! – jegyeztem meg gúnyosan. – Anyu mindig szerette a csínyeket.
Anita dühösen rám nézett. – Ez a ti házatok! Oldjátok meg!
A probléma nem oldódott meg karácsonyra, mert a szerelő csak másnap tudott jönni. Anita egész nap morcosan ült az ünnepi asztalnál, miközben a család többi tagja vidáman beszélgetett és nevetett.
Gábor egyszer félrehívott. – Köszönöm, hogy nem dobtál ki minket – mondta zavartan. – Tudom, hogy Anita nem könnyű eset.
– Gábor, kidobta anyukánk hamvait – vágtam rá élesen.
– Tudom, és nagyon sajnálom – sóhajtott. – Nem tudtam, hogy meg fogja tenni.
Anita azonban nem úszta meg. Amikor megpróbálta a család többi tagjának elmesélni a saját verzióját, mindenki azonnal az én pártomra állt.
– Kidobtad az anyukájuk hamvait? – kiáltott fel az egyik nagynéném. – Mi a baj veled?
Karácsony estére Anita arcán tiszta megalázottság látszott. Ahogy Dávid és én később elpakoltunk, odasúgta nekem:
– Szerinted anyukád tényleg itt volt velünk?
Elmosolyodtam. – Ha nem is volt, biztos vagyok benne, hogy odafentről figyelt, és jóízűen nevetett.
Együtt érzünk minden családdal, akinek hasonló veszteséget kellett elviselnie. Ha tetszett ez a történet, ossza meg másokkal is!