Ez a reformáció-ellenreformáció idejére teljesen megváltozott: a protestánsok és katolikusok megszokták, hogy a titokban tartott szertartásaikat az éj leple alatt végzik. Egyre többen kezdtek fennmaradni az éjszakai órákban is, de általában csak azok, akik megengedhették maguknak, hogy gyertyát égessenek. Az utcai világítás elterjedésével az utolsó akadály is elhárult az éjjeli „dáridózás” elől.
1667-ben Párizs lett a világ első városa, amely világosságot varázsolt az utcákra. A francia fővárost Lille követte ugyanabban az évben, majd jött Amszterdam, amely már olajlámpával biztosította a közvilágítást polgárai számára. London csak 1684-ben követte példájukat, a század végére pedig már ötven európai városban égtek az utcai lámpák.
Az éjszakázás egyre divatosabb lett, az ágyban töltött perceket (órákat) már időpazarlásnak tartották. „Az emberek tudatosabban bántak az idővel, érzékenyek lettek a hatékonyságra, már a 19. század előtt is” – magyarázza Ekirch. Ezt támasztja alá az az 1829-ből származó orvosi feljegyzés, amely arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy tiltsák meg gyermekeiknek a két részre bontott alvást.
Az alvásszakértők szerint káros hatással járhat, hogy az emberek nem tudják elfogadni, ha nem sikerül egyhuzamban végigaludniuk az éjszakát; sokakat kiver a víz, s idegessé válnak, ha felébrednek éjjel, ami meggátolja őket az alvásban. Pedig a szünet jó hatással lehet a stressz kezelésére – állítják a szakértők, akik azt tanácsolják: ha legközelebb éjjel felébredünk, gondoljunk csak eleinkre és relaxáljunk.VIA
