Történelmi feljegyzések hosszú sora tanúskodik arról, hogy a két alvás közötti felébredés még jó is lehet a szervezetnek.
2001-ben Roger Ekirch, a Virginia Tech történésze 16 évnyi kutatás után egy úttörő könyvvel állt elő, amelyben hosszasan taglalja, hogy az emberek évszázadokon át két felvonásban, egy megszakítást közbeiktatva aludtak. A négy évvel később kiadott At Day's Close: Night in Times Past című munkában naplók, udvari feljegyzések, orvosi tankönyvek és irodalmi alkotások mesélnek az egyhuzamban való alvás természetellenességéről, kezdve Homérosz Odüsszeiától a nigériai törzsek modern antropológiai vizsgálatáig.
Ezekből kiderül, hogy az emberek először két órával szürkület után hajtották álomra a fejüket, majd felkeltek, és újra visszafeküdtek. Az 1-2 órás szünet igen aktívan telt: az emberek elvégezték kis- és nagydolgaikat, rágyújtottak, sőt olyan is akadt, aki akkor érzett ellenállhatatlan vágyat arra, hogy meglátogassa szomszédját. De persze olyanok is voltak, akik ágyban maradtak, olvastak, írtak vagy éppen játszottak. Számos olyan imádságos könyvről tudni a 15. századból, amely kifejezetten erre a periódusra nyújt lelki vigaszt. A 16. századi Franciaországból származó orvosi feljegyzés szerint pedig ez a legjobb idő a gyereknemzésre.
Ekirch kutatása arra mutatott rá, hogy az első és második alvásra való felosztás a 17. századra gyakorlatilag eltűnik. Ez a gyakorlat az észak-európai városi felsőbb osztályokban alakul ki, majd terjed el a többi (nyugati) társadalmi réteg között; az 1920-as években már nyomát sem találni a társadalmi köztudatban.
A változást Ekirch annak tudja be, hogy javulni kezd az utcai világítás, a lakások belső világítása, sok helyütt pedig a kávézók egész éjjel nyitva tartanak. Az éjszaka egyre aktívabbá válik, a pihenésre fordított idő lecsökken. A 17. század előtt az éjjeli órák még a társadalom marginális rétegei előtt voltak „nyitva”: bűnözők, prostituáltak és iszákosok lepték el az utcákat. „Még a gazdagok is, akik megengedhették volna a gyertyavilágítást, inkább másra költötték a pénzüket” – fejtette ki Craig Koslofsky, aki szintén könyvet írt a témában. „Nem volt divat éjjel fennmaradni” – tette hozzá.
