Az emberi test az élete végéhez közeledve különböző módokon jelzi az elmúlást. A halál közelsége nem egyik pillanatról a másikra következik be, hanem fokozatos folyamat, amelyet a test és az elme különböző változásai kísérnek. Ezek a tünetek segíthetnek megérteni, hogy egy szerettünk az élete utolsó szakaszába lépett.
Az egyik leggyakoribb jel a szabálytalan légzés, amely sokszor felületes, szakaszos és nehézkes lesz. A halál előtt néhány órával vagy nappal a légzés gyakran lelassul, majd időnként hosszabb szünetek is előfordulhatnak. Ezt az állapotot Cheyne-Stokes légzésnek nevezik, amelynél a gyors légzést lassú és szabálytalan szakaszok követik.
A test fokozatosan elkezd kevesebb vért pumpálni a végtagokba, mert az energia a létfontosságú szervek működésére összpontosul. A kezek, lábak és ujjak egyre hidegebbé válhatnak, és sok esetben kékes-lilás elszíneződés figyelhető meg. Ez annak a jele, hogy a szervezet már nem képes hatékonyan oxigénnel ellátni a testet.
A halál közeledtével a mentális állapot is megváltozhat. Az érintett személy zavarttá válhat, nehezen tud fókuszálni vagy felismerni a környezetét és a szeretteit. Hallucinációk és téveszmék is előfordulhatnak, amelyek különösen az utolsó napokban vagy órákban lehetnek jellemzőek.
Ahogy a szervezet lelassul, az étvágy és a szomjúságérzet is eltűnik. A halál előtt álló emberek sokszor már nem kívánnak enni vagy inni, mert a testük nem képes megfelelően feldolgozni a táplálékot. Ez természetes folyamat, amely nem okoz fájdalmat az érintett számára.
A szervezet az utolsó időszakban egyre több időt tölt alvással vagy öntudatlan állapotban. A szervek lassuló működése miatt a beteg egyre ritkábban ébred fel, és egy idő után már nem reagál a környezetére.
A vérkeringés csökkenése miatt a bőr fakóbbá válhat, és az utolsó napokban sötétvörös vagy lila foltok jelenhetnek meg a testen. Ezek az úgynevezett mottling foltok, amelyek különösen a végtagokon figyelhetők meg.
A szervezet lassú leállásának egyik tünete, hogy a hólyag és a belek működése is fokozatosan megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a vizelet mennyisége csökken, majd teljesen megszűnik, és az emésztőrendszer sem dolgozza fel az ételt a megszokott módon.
Bár az érzékelés fokozatosan csökken, a hallás az egyik utolsó érzék, amely a halál pillanatáig működőképes maradhat. Ezért fontos, hogy a szeretteink az utolsó percekben is beszéljenek a haldoklóhoz, megnyugtassák és biztosítsák a szeretetükről.
Néha előfordul, hogy a halál előtt egy rövid időre a beteg állapota javulni látszik, sőt, beszédesebb vagy aktívabb lesz. Ez az utolsó energiahullám azonban gyakran a végső elengedés jele, és néhány órán vagy napon belül követi a halál beállta.
A szívverés egyre gyengébbé válik, és a vérnyomás folyamatosan csökken. Az utolsó órákban a pulzus már alig tapintható, míg végül teljesen leáll.
A haldoklók számára a szeretet és a nyugalom biztosítása a legfontosabb. Az alábbi dolgokkal segíthetünk nekik:
A halál az élet természetes része, és a testünk időben jelzi az elmúlás közeledtét. A felismerés és az elfogadás segíthet abban, hogy békében kísérhessük el szerettünket az utolsó úton.