Ilyen szép és finom sajtokat is készíthetünk otthon, nem is túl nagy munkával. A képen az egyik felét fokhagymával, a másikat medvehagymával ízesítettem, de rengeteg változata elképzelhető.
Évek óta őrzök egy receptet a gyűjteményben, de valahogy eddig még nem szántam el magam a kipróbálására. Furcsa volt a hozzávalók sorában a tojás és a szódabikarbóna. Mostanában több helyen is találkoztam a recepttel, nem térhettem ki tovább előle. A végére még a szokatlan hozzávalók szerepére is rájöttem.
1 l tej
50 dkg túró
5 dkg vaj
1 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
A tejet keverjük össze a túróval és kezdjük melegíteni. Nem kell felforralni, csak addig melegítsük, amíg a tej összemegy és savóssá válik. Ekkor szűrjük le sűrű szitán.
Itt az első és legfontosabb pont, hogy befolyásoljuk a végeredményt. Ha nagyon szárazra lecsöpögtetjük, akkor kemény sajtot kapunk. Pont ezért kell a tejes forralás is, mert a legtöbb túró önmagában túl száraz.
Ha már nem forró, csak kézmeleg, olvasszuk meg a vajat egy lábosban, adjuk hozzá a lecsöpögött túrót, a tojást, a sót és a szódabikarbónát. Közepes lángon melegítsük, közben szorgosan keverve, hogy le ne égjen.
Látni fogjuk, ahogy a túró elolvad, eltűnnek a rögök és sűrűn folyós pempővé válik. Ez a szakasza megteszi napi erősítő edzésünk helyett is, mert alaposan meg kell kapaszkodni a fakanálban, hogy ezt a ragacsot kevergessük. Amikor már nem darabos a túró, vegyük le a tűzhelyről és ízesítsük. Töltsük folpackkal bélelt formába és hagyjuk kihűlni. Dolgozzunk fürgén, mert ahogy hűlni kezd, szilárdul és már nem bírjuk elkeverni benne az ízesítőket.
A tojásról és a szódáról. A szóda lúgossága révén “olvad” simára a túró, veszíti el rögös szerkezetét. A tojás emulgálószerként működik (a sárgájában lecitin van), ez segít egynemű masszává alakítani a túrót, vajat, savót.
