Egy igaz történet a bizonyítéka annak, hogy nem szabad elveszíteni a gyógyulás reményét és harcolni kell a végsőkig. S. Moraitis az Egyesült Államokban élt, Ikara, Görögországból származott. 1976-ban gyógyíthatatlan tüdőrákot diagnosztizáltak nála.
Az orvosok már közölték vele, hogy kezdjen megbékélni a tudattal, hogy nem fog sokáig élni. Ha a kemoterápiát választotta volna a férfi, 6 hónappal többet láthatott volna a világból, de ez az ember megtagadta a kemoterápiát. Visszatért szülőföldjére, Görögországba, és valami rendkívüli dolog történt. Eleinte ez az ember nagyon depressziós volt, de egy nap elkezdett másképp állni a dolgokhoz. Mivel megtudta,hogy nincs sok ideje hátra, ezért úgy döntött vidáman és az egészség tudatában éli majd meg hátra lévő napjait. A következő hetekben kezdte azt érezni, hogy az ereje visszatért, és már az ágyban sem töltött sok időt. Egy idő után úgy döntött elkezd kertészkedni még akkor is, ha a megérett gyümölcsöt már nem is láthatja. Megváltoztatta a gondolkodásmódját, ugyanúgy élt, mint mielőtt megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Eltelt 6 hónap és a férfi továbbra is élt.
Minden nap korán kelt, a friss levegőn gondozta növényeit, és a megérett gyümölcsökből és zöldségekből is volt lehetősége bőségesen fogyasztani. Évek teltek el és ő még mindig élt. Ekkor döntött úgy, hogy felkeresi orvosait, akik korábban már a halálos óráit is közölték vele. Nagy volt a meglepetés, ugyanis minden orvosa már rég halottnak hitte. Ez a férfi 102 évesen halt meg, és a halál okának köze sem volt a rákhoz.
