A végbél- és a vastagbélrák a második leggyakoribb daganatos megbetegedés. Azonban ha figyelünk a tünetekre és a kockázati tényezőkre, a betegség időben felismerhető, eredményesen szűrhető. Írásunkban a figyelmeztető tünetekre és állapotokra hívjuk fel a figyelmet.
A betegség és a tünetek részletezése előtt érdemes egy kicsit megismerni a végbél és vastagbél anatómiáját és funkcióját.
A vastagbél kb. 1,5 m hosszú szerv, mely a hasüregben, fordított U betű formában helyezkedik el. A jobb alhasban található a vakbél, melybe a vékonybél is szájadzik, és itt találjuk a féregnyúlványt is. A has jobb oldalán helyezkedik el a felszálló vastagbél, a felhasban a bordák alatt a haránt vastagbél, a has bal oldalán a leszálló vastagbél, és a bal alhasban a sigmabél, mely a végbélbe torkollik.
A vastagbélbe kerülő anyag már csak vizet, emészthetetlen rostokat, ásványi anyagokat tartalmaz. A vastagbél felsőbb szakaszában még vízvisszaszívás történik, az alsóbb szakaszok azonban már csak raktározó funkciót töltenek be, és ez a terület szabályozza a székelés ritmusát is.
A végbél- és vastagbélrák előfordulási gyakorisága az utóbbi 30 évben 3-4,5-szeresére emelkedett. E tendencia eredménye az lett, hogy a betegség a rosszindulatú daganatos megbetegedések között – mindkét nem esetében – a 2. leggyakoribb betegséggé vált. Ez ma Magyarországon évente kb. 7500-7800 új megbetegedést jelent, és ebből több mint a páciensek fele – kb. 5000 fő – ebben a kórban hal meg a kései felfedezés miatt.
Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában azokkal a vészjelző tünetekkel, melyek a bajra utalnak, pedig egyes felmérések szerint 100 ember esetén kb. 4-6-nál várható a betegség kialakulása. (Ezt hívjuk átlagrizikónak.)
A betegség a 40. év alatt nagyon ritka, az 50. év felett azonban ugrásszerűen nő az előfordulása.
A daganatos betegségek közül a végbél- és a vastagbélrák a legjobban és a legeredményesebben szűrhető betegség!
A rákos betegség kialakulását megelőzi a vastagbél-polip növekedése. (Polip: a bél belfelszínén növekedő, hosszú ideig jóindulatú szövetszaporulat.) Ezt hívják rákmegelőző állapotnak, mely – ha időben fedezik fel – tökéletesen gyógyítható. (Itt hívom fel a figyelmet a szűrés fontosságára, melynek hatékonysága klinikailag igazolt.)
A vészjelző tünetek és állapotok ismerete már önmagában lehetőséget ad arra, hogy a páciens – típusos panaszok esetén – ne fél- vagy egyéves késéssel forduljon orvoshoz.
A fentiekben felsorolt állapotok esetén az átlagrizikónál nagyobb esély van a végbél- és/vagy vastagbélrák kialakulására. Pl.: ha mindkét szülő vastagbéldaganatban szenvedett, akkor az utód az átlagrizikó (4-6 százalék) helyett már 30 százalékos rizikóval bírhat, hogy ő is vastagbélrákban szenvedjen.
A szűrést 40 éves kortól már érdemes elkezdeni, de azon családokban, ahol az 1-2. fokú rokonságban valamelyik családtag már 35 évesen vastagbélrákban szenvedett, ott 10 évvel korábban – a fenti példánál maradva – már 25 éves kortól el kell végezni a szűrést.
Forrás:Dr Kolbenheyer Erik