A kapor közismert gyógy- és fűszernövény. Eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett, ahol még a mai napig is előfordul vadon. Európába és az akkori Pannóniába a római legionáriusok hozták be.
A nyersen fogyasztott kapor értékes antioxidáns, kiváló C-vitamin-forrás. A növény tartalmaz még: A-vitamint, riboflavint, B1-, B2-, B3-, B6-, E-vitamint, valamint folsavat, pektint, kalciumot, vasat, rezet, magnéziumot, káliumot, foszfort, cinket és igen nagy mennyiségű rostot.
A kapor a szárításra nagyon kényes dolog, mert az illóanyagok, amelyek nagyon fontos összetevői a növénynek, már 50-60 fok körül elpárolognak. A szárított zöldségként kapható nem javasolható, mert azt 75-90 fokon szárítják. Európában már több országban készítenek 100 százalékos kaportablettát, amiben csak a tiszta kapor van, kötőanyagmentesen.
A kapor e hatását a vanádiumnak köszönheti, mert szabályozza az inzulin termelődését és megakadályozza a zsír elraktározódását. Így az elfogyasztott szénhidrát nem raktározódik el, mint zsír, hanem egyenesen az izomsejtekbe jut és energiává alakul át. A vanádiumnak koleszterinszint-csökkentő hatása is van, de előszeretettel alkalmazzák erős fogak, csontok, izmok növelésére.
Fogyasztásakor szálkásabb izomzathoz jutunk, de előírás szerint kell alkalmazni, mert a vanádium túladagolása nem szerencsés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kapor néhány hónap alatt jelentősen részt vesz a vér cukorszintjének a csökkentésében.
Vigyázzunk! Ha egyszerre sok kaprot fogyasztunk, akkor hirtelen viszi le a vércukorszintet, ezért csak fokozatosan alkalmazzuk. Figyeljük meg, hogyan reagál rá a szervezetünk.